Sziasztok!:)
Hát... Ez a nap is eljött... Nem szívesen, de ki kell mondanom: Ez az utolsó fejezet az epilógus előtt.
Lehet, hogy ez valakinek rossz hír, lehet, hogy nem, de ezt nektek el eldönteni.
Bennem kétes érzelmek kavarognak: Szeretnék még sok-sok fejezetet ennek a blognak, de nagyon döcögősen meg már az írás. Egyszerűen nincs ihletem. Az sem megoldás, hogy két fejezeten keresztül együtt van Lola és Luke, majd jön egy veszekedés és újabb két fejezeten át haragban vannak... Így hát sajnálom.
Remélem élvezni fogjátok ezt a részt is!
Jó olvasást! :)
Puszi! :)
(zene) |
# Lola
Ismeritek
azt az érzést, amikor dolgozat előtt vagytok és fel-le liftezik a gyomrod,
miközben imádkoztok azért, hogy tudjad minden kérdésre a választ? Ennél sokkal
rosszabb érzés volt, amikor a rendőrségen ültünk Luke-kal és vártuk, hogy a
szüleink idejöjjenek és kivigyenek minket, ugyanis szülői felügyelet nélkül nem
hagyhattuk el az őrsöt. A lábaim remegtek, hányingerem volt és egy hatalmas
gombóc nőtt a torkomba. A sírás határán álltam. Eközben Luke halál nyugodtan ült
mellettem.
- Hogy-hogy
ilyen nyugodt vagy? Engem majd szétvet az ideg.
- Hidd el,
nem először ülök itt. – mondta félvállról.
Egyszerűen
idegesített a nyugodtsága. Én már a hajamat téptem és a körmömet rágtam, míg ő
csak fütyörészett.
- Lola. –
hallottam meg anyu hangját.
Oldalra
fordítottam a fejemet és láttam, ahogy futva közelít felém. Felkeltem a székről
és én is futni kezdtem hozzá. Amikor elértük egymást, jó szorosan megöleltem.
- Sajnálom…
Nagyon-nagyon sajnálom! – búgtam sírva a nyakába.
- Ezt majd otthon
megbeszéljük. – szakította meg az ölelkezést.
Kézen
fogott, majd a kijárat felé húzott, de még egyszer hátrafordult Luke-hoz.
- Ezek után a
lányom közelébe ne merj menni! – szólt rá erőteljes hangon, amitől egy kicsit
megijedtem.
Nem tudtam
mondani. Csak ránéztem Luke-ra, aki szintén nyugodt arccal ült a helyén.
A hazáig
tartó úton elmeséltem anyunak az este történteket. Az a jó anyuban, hogy vele
bármit meg tudok beszélni, így nem esett nehezemre az igazat elmondani. Beérve
a házba előtört minden anyuból. Megtiltotta, hogy ezek után is találkozhassak
Luke-kal és e mellett 1 hónapnyi szobafogságot kaptam, ami ma estétől kezdődik.
Felment a szobában, átöltöztem a pizsomámba, majd befeküdtem a puha, meleg
ágyamba. Gondolkodni kezdtem… Megint ott tartok, ahol pár hónappal ezelőtt…
Végleg szakítottunk. Nem találkozhatok vele soha-soha többet és ezt a tiltást
nem is akarom megszegni. Rájöttem, hogy nekem nem megy ez a rossz lány szerep.
Nem akarok soha többé ilyen hülyeségekbe keveredni! Főleg nem Luke-kal, így el
kell, hogy engedjem őt… Végleg! Megfogadom magamnak, hogy mostantól csak kis a
tanulásra és az egyetemre fogok koncentrálni!
***
Reggel a
telefonom pityegésére ébredtem fel, jelezve, hogy üzenetem jött. Nagy nehezen,
de kinyitottam a szememet és a telefonomat kezdtem el keresgélni. Pillanatokon
belül megtaláltam és már olvastam is az üzenetet, ami Luke-tól jött.
„Sajnálom,
hogy ezt történt, de tudnod kellett, hogy milyen is vagyok igazából. Nem vagyok
esete, mert neked jó fiú kell, aki nem én vagyok. Te nem tudsz rossz lenni!
Köszönöm ezt a csodás pár hónapot, de azt hiszem ennyi volt… Luke”
Mi a manó?
Na, ne hogy már ő álljon feljebb! Ezek szerint nem vagyok elég jó neki, vagyis
nem voltam elég jó neki… Azt gondoltam, hogy egy szerelmes fiú képes mindenért
egy a szerelméért, de Luke bebizonyította, hogy akár mennyire is szeretne jó
lenni, nem az ő stílusa. Abban igazat adok neki, hogy nem tudok rossz lenni,
mert tényleg nem tudok. Az én elképzelésem volt az, hogy elszabadulok a nyáron,
de a rendőrségről még sem volt szó… Azért fáj, hogy már ő is kimondta, hogy
vége a kettőnk kapcsolatának. De most nem akarok ezen rágódni. Nekem akarok
életem minden egyes másodpercében Luke-ra emlékezni! Most már bebizonyosodott,
hogy egy rossz fiú és egy jó lány, soha nem lehet nyerő páros. És hogy mit
fogok kezdeni ezután? Azt még magam sem tudom… De egy valamit viszont tudok!
Sokat köszönhetek Luke-nak. Mellette megtanultam szeretni és szeretve érezni.
Azáltal, hogy ő volt nekem az első mindenben, így sokkal nagyobb önbizalmam
lett. Most már nem hiszem, hogy félnék egy srác szemébe nézni, vagy esetleg úgy
társalogni vele, hogy közben olyan piros az arcom, mint a paradicsom.
Egyszer egy
filmben láttam, hogy a lány csak úgy tudta elengedni az első szerelmét, hogy egy
lapra felírta a jó és a rossz tulajdonságait, majd elégette a papírt. Én is így
cselekedtem. Minden, amit Luke-ban szerettem, és amit nem papírra vetettem,
majd kimentem a fürdőbe, ahol egy öngyújtó segítségével meggyújtottam a papírt,
mert az égő darabot a kádba vetettem. Még egy utolsó könnycseppet hullattam
Luke miatt, miközben a papír pillanatokon belül hamuvá lett. A mosdótálhoz
mentem, ahol megmostam az arcomat, majd kifésültem a hajamat és kisminkeltem
magamat. Amikor itthon vagyok nem szoktam sminkelni, de most szükségem volt rá.
Az utolsó dolog, amit felkentem magamra az a rúzs volt. Amikor készen lettem,
megnéztem magamat a tükörbe és elmosolyodtam… Új fejezet, új én,….
Szia! :)
VálaszTörlésAjj.. gondoltam, hogy valami ilyesmi lesz.. :/ Szegény Lola és Lüke. :c Nem értem, hogy Lola anyja miért akadt ki ennyire, hiszen csak ittak egy kicsit meg graffitiztek.. Melyik fiatal nem csinálja ezt? Szerintem ezek nem olyan nagy bűnök, hogy el kellene Luke-ot tiltani Lolától plusz az egy hónap szobafogság.. Szerintem ez túlzás..:/ Ha drogoztak volna, akkor megérteném, de emiatt... :/ A szülők olyan nyomik! -.- :'DD
És és és és... Lola most be fog vadulni? o.o Vagy mi ez a nagy kisminkelés? :o Ugye nem lesz belőle.... könnyű nőcske? :o Jaj, csak azt ne! :O
Siess a kövivel! :)
Puszi: Cassie
Hat ezen meglepodtem nem gondoltam volna hogy szalitanak de ugye osszejonnek megint?
VálaszTörlésVaaaaa nagyon jo resz lett bar szerintem is egy kicsit tulzas az anyukaja reakcioja ja es az egesz tortenet nagyon jo es sajnalom hogy mar is vege
xxManka
Jajj neee! Nagyon fog hiányozni Luke! Úgy sajnálom hogy megint vége! :( Remélem Luke még benne lesz, és esetleg, még össze jönnek újra Lolával.
VálaszTörlés