Halihó!:)
Nagyon el vagyok keseredve... Úgy látom, hogy nem igen vált be az új szereplő, azaz Nathan Sykes személye, mert amióta ő is benne van a történetbe, csökkent a nézettség és a kommentek. Jó hír e vagy nem, de ez az utolsó rész, amiben Nathan szerepel.
Nem sokára téli szünet és Karácsony!:) Ki várja már?
Őszintén szólva nekem semmi karácsonyi vagy téli hangulatom sincsen... De majd talán idővel kedvet kapok hozzá!:)
És Úristen!!! O.o 49 feliratkozó!!!! Talán meg lesz az 50 is?? Nagyon szépen köszönöm!!!
És Úristen!!! O.o 49 feliratkozó!!!! Talán meg lesz az 50 is?? Nagyon szépen köszönöm!!!
Remélem tetszeni fog ez a rész!
Jó hosszúra sikeredett!:)
Jó olvasást!:)
Puszi :*
# Lola
Sokat
gondolkoztam, hogy mit is vegyek fel a mozi esthez, de végül egy piros
csőgatyára és egy fekete alapú, ezüst fehér keresztmintás pólóra esett a
választásom. Hogy ne fázzak meg, ezért még egy fekete bőrdzsekit is magamra
kaptam, na meg persze a jól bevált Converse tornacipő sem maradhatott el. A
szettemet karkötőkkel dobtam fel. A sminkem csak annyiból állt, hogy alapozót
kentem az arcomra, fekete tussal kihúztam a szemet és szempillaspirállal
hosszabb szempillákat varázsoltam. A nagy tükörben végig néztem magamon és
mosolyogva állapítottam meg, hogy ’ez igen’.
- Kinek
akarsz ennyire tetszeni? – jött be anyu a szobámba, mire feléje fordultam.
- Senkinek! –
vigyorodtam el.
Van egy
rossz szokásom. Ha anyu a fiúkról kérdez, akkor nem tudok nem mosolyogni, akár
van valami közöm a fiúhoz, akár nincs. A nem elfojtott vigyorgásom, mint mindig
most is elárult.
- Na mesélj!
– ült le az ágyamra.
- Hát… -
ültem le mellé. – Van egy srác.
- Úgy tudtam!
– kiáltott fel anyu, mire megint csak mosolyognom kellett.
- Szóval! Nathan-nek
hívják és annyira jó fej! Egy csomót dumáltunk és tök aranyos… és még helyes
is… és… és… - álmodoztam róla, miközben egy kicsit nyálasan beszéltem, mintha
totál bele lennék zúgva, pedig nem.
- És? –
kíváncsiskodott tovább.
- És. –
váltottam normális hangnembe. – Ma este ő is ott lesz a moziba és a haverjai
nagyon azt akarják, hogy mi jöjjünk össze.
- És?
- Nincs semmi
’és’, anyu! Amikor haza kísért, nem is ölelt meg se semmi. Elköszönt és
tovább ment. Az egyetlen bók, amit kaptam tőle, az is sms-ben volt, hogy szép
vagyok. – szomorodtam el egy kicsit.
- Félénk a
srác? – kérdezte.
- Nem
mondhatnám.
- Akkor
lépjél te először!
- Anyu?! –
szinte már kiabáltam. – Hogy mondhatsz ilyet?
- Lehet, hogy
csak azért nem közeledik feléd, mert félénk, vagy azt várja, hogy valami jelt
adj neki. – fogta meg biztatóan a kezemet.
- Akkor majd
felírom a homlokomra, hogy: „Hé! Hé! Itt vagyok és tetszik nekem Nathan Sykes!”
– mutogattam a homlokomra, miközben a gúnyos megjegyzésemet tettem.
- Oké.. Értem
én. – állt fel anyu. – De ha egymás mellé ültünk a moziban, akkor legalább bújj
oda hozzá, vagy tedd a fejedet a vállára.
– mosolygott.
- Újra
tininek érzed magad? – kérdeztem tőle, majd én is felálltam.
- Hé, nekem
is kijár egy kis kalandozás, még akkor is ha neked lesz fiúd és nem nekem. –
ölelt meg jó szorosan.
- Na, jól
van. – engedtük el egymást. – Megyek, mert még elkések. – felvettem a táskámat
és már mentem is ki a szobából.
- Elvigyelek?
– kiáltott utánam anyu.
- 17 éves
vagyok! Nem akarom, hogy te furikázz mindenhová. – nevetve kiabáltam vissza
neki.
- Jól jegyezd
meg, amit most mondtál, mert legközelebb nem megyek érted a suliba!
- Szeretlek.
– ezzel a mondattal elköszöntem és a mozi felé vettem az irányt.
***
Azt
beszéltük meg a többiekkel, hogy a mozi előterében találkozunk, és majd együtt
megvesszük a jegyeket. Mint mindig, most is időben érkeztem. A mozi egy
plazaban van, ahol még számtalan butikok sorakoznak, így úgy döntöttem, hogy
megnézem a kirakatokat. Nem kellett sokáig nézegetnem, mert egy hamar összevergődött
a csapat.
- Na, mit
nézzünk? – kérdezte Cleo.
- Nekem
mindegy, de én Lola mellé ülök. – jelentette be Jack.
- Ch.. Még
csak az kéne! – flegmáztam vele, de persze közben mosolyogtam.
- Hát.. Lola,
ez nem fog működni köztünk. – játszott el a szomorút.
- Nem? –
kérdeztem vissza én is álszomorúan.
- Sajnálom. –
szipogott.
- Haho!
Gyerekek! – szólt közbe Cleo. – Mit nézzünk?
- Jump Street
22? – vetett fel az ötletet Ryan.
- Oké. –
mondtuk egyszerre.
Ezután
megvettük a jegyeket. Mármint a fiúk vették meg. Olyan aranyosak voltak, mert
kifizették nekünk, lányoknak is a jegyet. Cserébe mi vettünk nekik is pop
corn-t és colát.
Mondhatni
„egész időben” döntöttük el, hogy mit fogunk megnézni, mert a film kezdetéig
már csak öt perc volt hátra, plusz az előzetesek. Szép sorjában bementünk a
vetítő teremben. Azt hittem, hogy nagy tömeg lesz, de nem. Körülbelül tízen, ha
voltak. A hatodik sorba kaptunk így jegyet, így ahogy mentünk fel a lépcsőn,
megakadt a szemem a legfelső sorban ülőkön. Egy fiú csapat volt ott. Végig néztem
őket, mert helyes volt, de az egyik srácon meg akadt a szemem, és e miatt,
járás közben meg is torpanhattam egy kicsit. Luke is ott volt! Gyors levettem
róla szememet, mert mentünk be az adott székekhez. Ahogy elhaladtam előtte,
egész végig éreztem a tekintetét magamon. Hátborzongató volt.
- Nath!
Cseréljünk helyet. – szólalt meg Ryan.
Ryan,
alapból mellettem foglalt helyet, de most Nathan-nel cseréltek. Talán, még egy
kicsit örültem is a „helycserés támadásnak”. A másik oldalamon Cleo ült és ő
mellett Jack. Arra már magamtól is rájöttem, hogy valami van, vagy lesz köztük.
Pár perc
múlva a film elkezdődött. Feszengtem. Egyfolytában Luke tekintetét éreztem a
tarkómon. Nem ilyen estét akartam.
- Nathan. –
szólaltam meg Jack. –Nathan! Pszt! Nathan!
Ránéztem a
mellettem ülő srácra és megböktem az oldalát, mert valószínűleg nem hallotta
Jack-et.
- Karold már
át Lola-t!
- Mi? –
kérdezett vissza Nathan.
- Azt
mondtam, hogy…
- Kuss legyen
elől! – kiabált le, fentről valaki.
Jack-nek sem
kellett több, felállt és visszakiabált az illetőnek:
- Ha nem
vennéd észre, akkor próbálom ezt a két szerencsétlent összeboronálni. –
mutogatott ránk. – Szóval neked kuss, megértetted?
Ránéztem
Nathan-re, aki visszanézett rám és egyszerre csúsztunk lejjebb a széken.
A film közepénél
tartottunk, amikor Jack újra megszólalt:
- Nathan!
Nathan!
Ránéztem
Nathan-ra, aki becsukta a szemét és vett egy mély levegőt.
- Nathan!
Figyelj már ide, bazd meg!
- Kimenjünk?
– kérdezte Nath-től.
- Aha.
Felálltunk
és kimentünk a vetítőteremből, de még hallottuk, hogy az a fiú, aki a film
elején beszólt Jack-nek, kiabált.
- Most örülsz
haver? Kimennek és dugnak egyet.
Még
gyorsabbra vettük a tempót és már kint is voltunk. Az emeleti korlátnak neki
támaszkodtunk - ahonnan lelátni a földszintre -, és kifújtuk a levegőt. Kész
megkönnyebbülés volt. Egy részt azért, mert nem piszkált minket Jack, másrészt
pedig nem kellett Luke-kal egy helyiségben lennem, főleg az ilyen beszólások
után.
- Huhh. Nem
így gondoltam ezt a mozizást. – törtem meg a csendet.
- Hidd el! Én
sem így terveztem. – hátulról a korlátnak dőlt én meg előtte álltam.
- Akkor hogy
tervezted? – mosolyogtam rá, mire ő is elmosolyodott, majd lehajtotta a fejét.
- Hát… Ha nem
lett volna ez a beszólás, akkor tényleg átöleltelek volna a film alatt és talán
még hozzám is bújtál volna. – újra a szemeimbe nézett.
Ezen a
kijelentésén éreztem, hogy nem csak úgy mondja, hanem a végére már kérdést
formált.
- És ha
hozzád bújtam volna? – meg kell fogadnom anyu tanácsát, hogy én is
kezdeményezzek.
- Akkor a
film végén haza kísértelek volna. – tett egy lépést felém és mindvégig
tartotta a szemkontaktust.
- És aztán? –
kérdezte már halkabban.
- Aztán a
házatok előtt közelebb léptem volna hozzád. – amit mondott azt most meg is
csinálta. – Hátra simítottam volna egy hajtincsedet. Oda hajoltam volna hozzád
és… - már olyan közel voltunk egymáshoz, hogy ajkunk szinte összeért.
- És? –
suttogtam.
- És
megcsókoltalak volna.
A pulzusom
megemelkedett és szaporábban vettem a levegőt. Nathan lecsúsztatta a kezét a
derekamra, én pedig a mellkasán pihentettem azt. Picit szétnyitottam a számat
és már meg is éreztem Nathan puha, nedves ajkát.
- Khm?! –
szakadtunk el egymástól hirtelen és mindketten a hangirányába fordultunk. –
Lola, beszélhetnénk?
Ohóóó, na vajon ki lehet az?;D Naaa, kiiii????
VálaszTörlésEgyébként nekem tetszik Nathen, kár hogy nem marad sokáig://
Na, a rész nagyon jó lett és már izgatottan várom a következőt!!:D Siess vele!!
P.S. Én is várom már a Karácsonyt!!^^
Hm... Vajon ki lehetett az?:D
TörlésÖrülök, hogy tetszett Nathan!:)
Jajmár... dehogy tűntünk el! ^_^
VálaszTörlésViszont, lehet, hogy kicsit gonosz vagyok, de én kicsit örülök, hogy Nathan kikerül a képből :D Jó, ölj meg, de sokkalta jobban bírom Luke-ot :D:D Persze Nathan is aranyos, csak... megakadályozza a Lola és Luke féle szerelem beteljesedését :D xxxxxx
Szerintem ezzel nem csak te vagy így, hogy örülsz annak, hogy Nathan kikerül a képből.:D
TörlésÉs most tényleg megöllek, mert Nathan cukibb, mint Luke, de mindenkinek meg van a saját véleménye! :) <3
Szia! :)
VálaszTörlésAjjj..! Pedig már majdnem megcsókolta!!! :c
És ez az utolsó rész, amiben Baby Nath van? Kár. :c
De hogy ne csak szomorú face-eket írjak, el kell mondjam, sírtam Jacken! :''DDD Á, kész ez a srác.. xdd
Luke pedig... Aj. :c Tisztára ambivalens érzéseket vált ki belőlem.. :S Először is utálom, mert megzavarta Nath és Lola csókját. Mert hát csak neki kellett legyen, aki szólt, nem? :/ Na mindegy. Másodszor pedig örülök neki, hogy újra szerepel. :DD
Siess a kövivel! ^^
Puszi: Cassie
Igen, ez az utolsó rész, amiben Nathan szerepel.:/ Édes kicsi szerelmem <3
TörlésA következő részben imádhatod Luke-ot, mert lesz egy-két dolog ;)
Puszi:*
Juppiii! Lüke Luke! :D egyébként, ma kezdtem el a blogod olvasását, és naaagyon tehetséged vagy! Szuper a sztori! Néha röhögtem, sírtam vagy akár dühöngtem, az események történésében.
VálaszTörlésMellesleg...I love Lüke Luke!! :D Úgy örülök hogy vissza hoztad a képbe, már kezdtem hiányolni :D
Puszi!