2014. december 5., péntek

22. fejezet



Sziasztok! ☻☻☻
Mi a helyzet veletek?? Gondolom már mindenki izgatottan várja, hogy végre megjöjjön a Mikulás.:)
Ez a rész az én kis ajándékom nektek!
Remélem tetszeni fog!
Sok-sok puszi mindenkinek! ♥

# Lola
Másnap énekórán röpdolgozatot írtunk, mert hangoskodtunk mikor bejött a tanár. Azt tudniillik, hogy sík hülye vagyok az énekhez. A szolmizációs hangokat fel tudom sorolni, de semmi többet, így mikor a tanár azt a dolgozat feladatot adta, hogy kottázzunk le valamit, csak néztem, mint borjú az új kapura. Felírtam a lapra a nevemet, majd megtámasztottam a kezemmel a fejemet és csak bámultam. Pár perc múlva arra eszméltem fel, hogy oldalról valaki rugdossa a lábamat, aki nem más volt, mint Nathan. Ránéztem, aki finom oda csúsztatta hozzám a dolgozatát, jelezve, hogy ’másoljam le’.  Nathan-ra mosolyogtam, majd másolni kezdtem. Nem sokkal később, a tanár már szedte is be a lapokat, azzal az indokkal, hogy lejárt az idő.
- Köszönöm. – súgtam neki, mire elmosolyodott.

***


Az iskolai fellépés késő délután kezdődött és kb. két órán keresztül tartott. Nagyon unalmas volt! Csak Nathan zongorajátékára figyeltem és egy kis idő elteltével az éneklésére. Csodálatos volt! Nagyon ügyesen zongorázott és a hangja?! Tátva maradt a szám, amikor elkezdett énekelni. Szinte mindenki állva tapsolt – még én is. A fellépés után az iskola előtt vártam Nathan-t, mert megbeszéltük, hogy beülünk valahová és beszélgetünk. Nem kellett olyan sokat várnom rá.
- Nagyon ügyes voltál! – szólaltam meg, mikor odaért hozzám.
- Köszi. – mosolyodott el. – Mehetünk?

Pizzériába mentünk, ahol természetesen pizzát rendeltünk és ismerkedni kezdtünk. Jó pár dolgot megtudtam róla, ahogy ő is rólam.
- Milyen sötét lett… - néztem ki hirtelen az ablakon.
- Tényleg. Hamar elment az idő.
Az órámra néztem, és tényleg igaza volt. Több mint 1 órája itt vagyunk.
- Nagyon bánnád, ha hazakísérnélek? – kérdezte félénkén.
Igazából örültem, hogy ezt megkérdezte, mert nem szeretek sötétben mászkálni. Félelmetes. Ha nem tette volna fel ezt a kérdést, akkor – minden bátorságomat összeszedve – én kértem volna meg rá, hogy kísérjen haza.
- Épp ellenkezőleg. – mosolyogtam. Felvettük a kabátunkat és útnak eredtünk.
Nathan, út közben feltett egy olyan kérdést, amire egész este nem számítottam és nem is akartam róla beszélni. A kérdés pedig nem más volt, mint, hogy: Miért váltottam iskolát? Tartózkodtam a választól, de végül annyit mondtam, hogy hosszú és bonyolult.
- Értem. – felelte. – Vagyis, ezek szerint, nem szeretnél erről beszélni. – jegyezte meg.
- Hát… Nem igazán. – dadogtam.
Egy kis csönd állt be közénk, de szerencsére már megérkeztünk az otthonomhoz.
- Itt lakom. – álltam meg a járdán, a ház előtt. – Köszönöm, hogy haza kísértél. – mosolyogtam, mire ő is elmosolyodott.
- Akkor holnap a suliban.
Egy mosoly keretében elköszönt és haza indult. Ilyenkor jött volna az a jelenet, mint a filmekben, hogy megpuszil vagy legalább megölel. De nem így cselekedett. Elköszönt és itt hagyott. De végül is mit vártam? Na, mindegy.

Az este alatt rájöttem, hogy kedvelem Nathan-t. Aranyos és nem utolsó sorban helyes is! Nem szeretek előre eltervezni semmit sem, de talán még össze is jönnék vele. Csak azt nem tudom, hogy miért gondolom így? Talán azért, mert végleg ki akarom törölni az emlékeimet Luke kapcsán, vagy egy új szerelmet akarok? Nem tudom. Istenem! Olyan hülye vagyok! Miért jutott eszembe Luke?! Az is elég, hogy minden nap írogatok vele és nem tudom elfelejteni…

***

Szeretek iskolába járni! Nem minden nap mondd ilyet az ember, de ez van. Nagyon kedves és aranyos osztálytársaim vannak, aminek köszönhetően hamar beilleszkedtem. A tanárok is úgy ahogy jó fejek. Amióta Nathan-nel el voltunk pizzázni, azóta a haverjai, minden szünetbe bejönnek az osztályunkba, felülnek a padra és keresztkérdéseket tesznek fel nekem és Nathan-nek. Olyant például, hogy tetszik-e nekem Nathan, meg hogy miért nem akar összejönni vele, stb. Meg kell hagyni, nem unatkozok mellettük. Az egyik lány, akivel egész jóba lettem, kitalálta, hogy pénteken menjünk el moziba, azaz ma. Erre az ötletre mindenkinek felcsillant a szeme. Jack, Nathan haverja, így szólt:
- Nézzünk valami romantikust, hogy a kis gerlepárunk össze tudjunk bújni. – mutogatott ránk. – Nathan úgyis olyan romantikus. – simogatta meg viccesen Nathan arcát, mire mind felnevettünk.
- Akkor már ittasuk le őket és béreljünk nekik egy hotel szobát. – szólt közbe egy másik srác.
- Hagyjátok már szegényeket. – szólt közbe Cleo, a barátnőm.
- Végre valaki! – sóhajtott fel Nathan.
- A moziba elég sötét van. Egymás mellé ültetjük őket és majd elkalandozhat a kezük. – szólalt meg újra Cleo, majd mindenkiből kitört a röhögés.
- Na, Lola! – kezdte el Jack. – Ki van adva a feladat! Egy kis kézimunka, de ha bevállalós vagy, akkor szopogathatsz is. – ez már nem volt olyan vicces, legalább is nekem nem. – Nathan biztos élvezné. Aztán meg te is kérhetsz valamit cserébe!
- Tőled vagy Nathan-től? – kérdeztem.
- Na, cica! Bármennyire is jó csaj vagy, de én egy komoly kapcsolatban élek perpillanat. – mondta komolyan.
- Komoly kapcsolat, hm? – szólalt meg Nathan is. – Mióta vagytok együtt? Egy hete?
- Tudod, Nathan ez most fájt! – vágta be az áldurcit Jack. - Különben is! Már két hete, jó?!

2 megjegyzés:

  1. Szia! :)
    Nem szeretem Jacket.. :@ Egyáltalán nem volt vicces, amit mondott.. Én Lola helyében jól képen töröltem volna! :D
    Nathan meg olyan kis esetlen! :'DD De nagyon aranyos! :33
    Luke-kal amúgy most mi lesz? :o Kész, vége, ennyi? :/ Ajj.. :c
    Kíváncsi leszek a mozizásra! ;) Siess a kövivel, és boldog Mikulást!! ��☺☺
    Puszi: Cassie

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)
      Hát... az még nagy-nagy rejtély, hogy Luke és Lola együtt lesznek e még... :P
      Puszi:*

      Törlés