Sziasztok! ☻☻☻
Mi a helyzet veletek?? Gondolom már mindenki izgatottan várja, hogy végre megjöjjön a Mikulás.:)
Ez a rész az én kis ajándékom nektek!
Remélem tetszeni fog!
Sok-sok puszi mindenkinek! ♥
# Lola
Másnap énekórán
röpdolgozatot írtunk, mert hangoskodtunk mikor bejött a tanár. Azt tudniillik,
hogy sík hülye vagyok az énekhez. A szolmizációs hangokat fel tudom sorolni, de
semmi többet, így mikor a tanár azt a dolgozat feladatot adta, hogy kottázzunk
le valamit, csak néztem, mint borjú az új kapura. Felírtam a lapra a nevemet,
majd megtámasztottam a kezemmel a fejemet és csak bámultam. Pár perc múlva arra
eszméltem fel, hogy oldalról valaki rugdossa a lábamat, aki nem más volt, mint
Nathan. Ránéztem, aki finom oda csúsztatta hozzám a dolgozatát, jelezve, hogy
’másoljam le’. Nathan-ra mosolyogtam,
majd másolni kezdtem. Nem sokkal később, a tanár már szedte is be a lapokat,
azzal az indokkal, hogy lejárt az idő.
- Köszönöm. –
súgtam neki, mire elmosolyodott.
***
Az iskolai
fellépés késő délután kezdődött és kb. két órán keresztül tartott. Nagyon
unalmas volt! Csak Nathan zongorajátékára figyeltem és egy kis idő elteltével
az éneklésére. Csodálatos volt! Nagyon ügyesen zongorázott és a hangja?! Tátva
maradt a szám, amikor elkezdett énekelni. Szinte mindenki állva tapsolt – még
én is. A fellépés után az iskola előtt vártam Nathan-t, mert megbeszéltük, hogy
beülünk valahová és beszélgetünk. Nem kellett olyan sokat várnom rá.
- Nagyon
ügyes voltál! – szólaltam meg, mikor odaért hozzám.
- Köszi. –
mosolyodott el. – Mehetünk?
Pizzériába
mentünk, ahol természetesen pizzát rendeltünk és ismerkedni kezdtünk. Jó pár
dolgot megtudtam róla, ahogy ő is rólam.
- Milyen
sötét lett… - néztem ki hirtelen az ablakon.
- Tényleg.
Hamar elment az idő.
Az órámra
néztem, és tényleg igaza volt. Több mint 1 órája itt vagyunk.
- Nagyon
bánnád, ha hazakísérnélek? – kérdezte félénkén.
Igazából
örültem, hogy ezt megkérdezte, mert nem szeretek sötétben mászkálni. Félelmetes.
Ha nem tette volna fel ezt a kérdést, akkor – minden bátorságomat összeszedve –
én kértem volna meg rá, hogy kísérjen haza.
- Épp
ellenkezőleg. – mosolyogtam. Felvettük a
kabátunkat és útnak eredtünk.
Nathan, út
közben feltett egy olyan kérdést, amire egész este nem számítottam és nem is
akartam róla beszélni. A kérdés pedig nem más volt, mint, hogy: Miért váltottam
iskolát? Tartózkodtam a választól, de végül annyit mondtam, hogy hosszú és
bonyolult.
- Értem. –
felelte. – Vagyis, ezek szerint, nem szeretnél erről beszélni. – jegyezte meg.
- Hát… Nem
igazán. – dadogtam.
Egy kis
csönd állt be közénk, de szerencsére már megérkeztünk az otthonomhoz.
- Itt lakom.
– álltam meg a járdán, a ház előtt. – Köszönöm, hogy haza kísértél. –
mosolyogtam, mire ő is elmosolyodott.
- Akkor
holnap a suliban.
Egy mosoly
keretében elköszönt és haza indult. Ilyenkor jött volna az a jelenet, mint a
filmekben, hogy megpuszil vagy legalább megölel. De nem így cselekedett.
Elköszönt és itt hagyott. De végül is mit vártam? Na, mindegy.
Az este
alatt rájöttem, hogy kedvelem Nathan-t. Aranyos és nem utolsó sorban helyes is!
Nem szeretek előre eltervezni semmit sem, de talán még össze is jönnék vele.
Csak azt nem tudom, hogy miért gondolom így? Talán azért, mert végleg ki akarom
törölni az emlékeimet Luke kapcsán, vagy egy új szerelmet akarok? Nem tudom.
Istenem! Olyan hülye vagyok! Miért jutott eszembe Luke?! Az is elég, hogy
minden nap írogatok vele és nem tudom elfelejteni…
***
Szeretek
iskolába járni! Nem minden nap mondd ilyet az ember, de ez van. Nagyon kedves
és aranyos osztálytársaim vannak, aminek köszönhetően hamar beilleszkedtem. A
tanárok is úgy ahogy jó fejek. Amióta Nathan-nel el voltunk pizzázni, azóta a
haverjai, minden szünetbe bejönnek az osztályunkba, felülnek a padra és
keresztkérdéseket tesznek fel nekem és Nathan-nek. Olyant például, hogy
tetszik-e nekem Nathan, meg hogy miért nem akar összejönni vele, stb. Meg kell
hagyni, nem unatkozok mellettük. Az egyik lány, akivel egész jóba lettem,
kitalálta, hogy pénteken menjünk el moziba, azaz ma. Erre az ötletre
mindenkinek felcsillant a szeme. Jack, Nathan haverja, így szólt:
- Nézzünk
valami romantikust, hogy a kis gerlepárunk össze tudjunk bújni. – mutogatott
ránk. – Nathan úgyis olyan romantikus. – simogatta meg viccesen Nathan arcát,
mire mind felnevettünk.
- Akkor már
ittasuk le őket és béreljünk nekik egy hotel szobát. – szólt közbe egy másik
srác.
- Hagyjátok
már szegényeket. – szólt közbe Cleo, a barátnőm.
- Végre
valaki! – sóhajtott fel Nathan.
- A moziba
elég sötét van. Egymás mellé ültetjük őket és majd elkalandozhat a kezük. –
szólalt meg újra Cleo, majd mindenkiből kitört a röhögés.
- Na, Lola! –
kezdte el Jack. – Ki van adva a feladat! Egy kis kézimunka, de ha bevállalós
vagy, akkor szopogathatsz is. – ez már nem volt olyan vicces, legalább is nekem
nem. – Nathan biztos élvezné. Aztán meg te is kérhetsz valamit cserébe!
- Tőled vagy
Nathan-től? – kérdeztem.
- Na, cica!
Bármennyire is jó csaj vagy, de én egy komoly kapcsolatban élek perpillanat. –
mondta komolyan.
- Komoly
kapcsolat, hm? – szólalt meg Nathan is. – Mióta vagytok együtt? Egy hete?
- Tudod,
Nathan ez most fájt! – vágta be az áldurcit Jack. - Különben is! Már két hete,
jó?!
Szia! :)
VálaszTörlésNem szeretem Jacket.. :@ Egyáltalán nem volt vicces, amit mondott.. Én Lola helyében jól képen töröltem volna! :D
Nathan meg olyan kis esetlen! :'DD De nagyon aranyos! :33
Luke-kal amúgy most mi lesz? :o Kész, vége, ennyi? :/ Ajj.. :c
Kíváncsi leszek a mozizásra! ;) Siess a kövivel, és boldog Mikulást!! ��☺☺
Puszi: Cassie
Szia!:)
TörlésHát... az még nagy-nagy rejtély, hogy Luke és Lola együtt lesznek e még... :P
Puszi:*