2014. december 11., csütörtök

23. fejezet



Halihó!:)
Nagyon el vagyok keseredve... Úgy látom, hogy nem igen vált be az új szereplő, azaz Nathan Sykes személye, mert amióta ő is benne van a történetbe, csökkent a nézettség és a kommentek. Jó hír e vagy nem, de ez az utolsó rész, amiben Nathan szerepel.
Nem sokára téli szünet és Karácsony!:) Ki várja már? 
Őszintén szólva nekem semmi karácsonyi vagy téli hangulatom sincsen... De majd talán idővel kedvet kapok hozzá!:)
És Úristen!!! O.o 49 feliratkozó!!!! Talán meg lesz az 50 is?? Nagyon szépen köszönöm!!! 
Remélem tetszeni fog ez a rész!
Jó hosszúra sikeredett!:)
Jó olvasást!:)
Puszi :*


# Lola
Sokat gondolkoztam, hogy mit is vegyek fel a mozi esthez, de végül egy piros csőgatyára és egy fekete alapú, ezüst fehér keresztmintás pólóra esett a választásom. Hogy ne fázzak meg, ezért még egy fekete bőrdzsekit is magamra kaptam, na meg persze a jól bevált Converse tornacipő sem maradhatott el. A szettemet karkötőkkel dobtam fel. A sminkem csak annyiból állt, hogy alapozót kentem az arcomra, fekete tussal kihúztam a szemet és szempillaspirállal hosszabb szempillákat varázsoltam. A nagy tükörben végig néztem magamon és mosolyogva állapítottam meg, hogy ’ez igen’.
- Kinek akarsz ennyire tetszeni? – jött be anyu a szobámba, mire feléje fordultam.
- Senkinek! – vigyorodtam el.
Van egy rossz szokásom. Ha anyu a fiúkról kérdez, akkor nem tudok nem mosolyogni, akár van valami közöm a fiúhoz, akár nincs. A nem elfojtott vigyorgásom, mint mindig most is elárult.
- Na mesélj! – ült le az ágyamra.
- Hát… - ültem le mellé. – Van egy srác.
- Úgy tudtam! – kiáltott fel anyu, mire megint csak mosolyognom kellett.
- Szóval! Nathan-nek hívják és annyira jó fej! Egy csomót dumáltunk és tök aranyos… és még helyes is… és… és… - álmodoztam róla, miközben egy kicsit nyálasan beszéltem, mintha totál bele lennék zúgva, pedig nem.
- És? – kíváncsiskodott tovább.
- És. – váltottam normális hangnembe. – Ma este ő is ott lesz a moziba és a haverjai nagyon azt akarják, hogy mi jöjjünk össze.
- És?
- Nincs semmi ’és’, anyu! Amikor haza kísért, nem is ölelt meg se semmi. Elköszönt és tovább ment. Az egyetlen bók, amit kaptam tőle, az is sms-ben volt, hogy szép vagyok. – szomorodtam el egy kicsit.
- Félénk a srác? – kérdezte.
- Nem mondhatnám.
- Akkor lépjél te először!
- Anyu?! – szinte már kiabáltam. – Hogy mondhatsz ilyet?
- Lehet, hogy csak azért nem közeledik feléd, mert félénk, vagy azt várja, hogy valami jelt adj neki. – fogta meg biztatóan a kezemet.
- Akkor majd felírom a homlokomra, hogy: „Hé! Hé! Itt vagyok és tetszik nekem Nathan Sykes!” – mutogattam a homlokomra, miközben a gúnyos megjegyzésemet tettem.
- Oké.. Értem én. – állt fel anyu. – De ha egymás mellé ültünk a moziban, akkor legalább bújj oda hozzá, vagy tedd a fejedet a vállára.  – mosolygott.
- Újra tininek érzed magad? – kérdeztem tőle, majd én is felálltam.
- Hé, nekem is kijár egy kis kalandozás, még akkor is ha neked lesz fiúd és nem nekem. – ölelt meg jó szorosan.
- Na, jól van. – engedtük el egymást. – Megyek, mert még elkések. – felvettem a táskámat és már mentem is ki a szobából.
- Elvigyelek? – kiáltott utánam anyu.
- 17 éves vagyok! Nem akarom, hogy te furikázz mindenhová. – nevetve kiabáltam vissza neki.
- Jól jegyezd meg, amit most mondtál, mert legközelebb nem megyek érted a suliba!
- Szeretlek. – ezzel a mondattal elköszöntem és a mozi felé vettem az irányt.

***

Azt beszéltük meg a többiekkel, hogy a mozi előterében találkozunk, és majd együtt megvesszük a jegyeket. Mint mindig, most is időben érkeztem. A mozi egy plazaban van, ahol még számtalan butikok sorakoznak, így úgy döntöttem, hogy megnézem a kirakatokat. Nem kellett sokáig nézegetnem, mert egy hamar összevergődött a csapat.
- Na, mit nézzünk? – kérdezte Cleo.
- Nekem mindegy, de én Lola mellé ülök. – jelentette be Jack.
- Ch.. Még csak az kéne! – flegmáztam vele, de persze közben mosolyogtam.
- Hát.. Lola, ez nem fog működni köztünk. – játszott el a szomorút.
- Nem? – kérdeztem vissza én is álszomorúan.
- Sajnálom. – szipogott.
- Haho! Gyerekek! – szólt közbe Cleo. – Mit nézzünk?
- Jump Street 22? – vetett fel az ötletet Ryan.
- Oké. – mondtuk egyszerre.
Ezután megvettük a jegyeket. Mármint a fiúk vették meg. Olyan aranyosak voltak, mert kifizették nekünk, lányoknak is a jegyet. Cserébe mi vettünk nekik is pop corn-t és colát.

Mondhatni „egész időben” döntöttük el, hogy mit fogunk megnézni, mert a film kezdetéig már csak öt perc volt hátra, plusz az előzetesek. Szép sorjában bementünk a vetítő teremben. Azt hittem, hogy nagy tömeg lesz, de nem. Körülbelül tízen, ha voltak. A hatodik sorba kaptunk így jegyet, így ahogy mentünk fel a lépcsőn, megakadt a szemem a legfelső sorban ülőkön. Egy fiú csapat volt ott. Végig néztem őket, mert helyes volt, de az egyik srácon meg akadt a szemem, és e miatt, járás közben meg is torpanhattam egy kicsit. Luke is ott volt! Gyors levettem róla szememet, mert mentünk be az adott székekhez. Ahogy elhaladtam előtte, egész végig éreztem a tekintetét magamon. Hátborzongató volt.
- Nath! Cseréljünk helyet. – szólalt meg Ryan.
Ryan, alapból mellettem foglalt helyet, de most Nathan-nel cseréltek. Talán, még egy kicsit örültem is a „helycserés támadásnak”. A másik oldalamon Cleo ült és ő mellett Jack. Arra már magamtól is rájöttem, hogy valami van, vagy lesz köztük.

Pár perc múlva a film elkezdődött. Feszengtem. Egyfolytában Luke tekintetét éreztem a tarkómon. Nem ilyen estét akartam.
- Nathan. – szólaltam meg Jack. –Nathan! Pszt! Nathan!
Ránéztem a mellettem ülő srácra és megböktem az oldalát, mert valószínűleg nem hallotta Jack-et.
- Karold már át Lola-t!
- Mi? – kérdezett vissza Nathan.
- Azt mondtam, hogy…
- Kuss legyen elől! – kiabált le, fentről valaki.
Jack-nek sem kellett több, felállt és visszakiabált az illetőnek:
- Ha nem vennéd észre, akkor próbálom ezt a két szerencsétlent összeboronálni. – mutogatott ránk. – Szóval neked kuss, megértetted?
Ránéztem Nathan-re, aki visszanézett rám és egyszerre csúsztunk lejjebb a széken.

A film közepénél tartottunk, amikor Jack újra megszólalt:
- Nathan! Nathan!
Ránéztem Nathan-ra, aki becsukta a szemét és vett egy mély levegőt.
- Nathan! Figyelj már ide, bazd meg!
- Kimenjünk? – kérdezte Nath-től.
- Aha.
Felálltunk és kimentünk a vetítőteremből, de még hallottuk, hogy az a fiú, aki a film elején beszólt Jack-nek, kiabált.
- Most örülsz haver? Kimennek és dugnak egyet.
Még gyorsabbra vettük a tempót és már kint is voltunk. Az emeleti korlátnak neki támaszkodtunk - ahonnan lelátni a földszintre -, és kifújtuk a levegőt. Kész megkönnyebbülés volt. Egy részt azért, mert nem piszkált minket Jack, másrészt pedig nem kellett Luke-kal egy helyiségben lennem, főleg az ilyen beszólások után.
- Huhh. Nem így gondoltam ezt a mozizást. – törtem meg a csendet.
- Hidd el! Én sem így terveztem. – hátulról a korlátnak dőlt én meg előtte álltam.
- Akkor hogy tervezted? – mosolyogtam rá, mire ő is elmosolyodott, majd lehajtotta a fejét.
- Hát… Ha nem lett volna ez a beszólás, akkor tényleg átöleltelek volna a film alatt és talán még hozzám is bújtál volna. – újra a szemeimbe nézett.
Ezen a kijelentésén éreztem, hogy nem csak úgy mondja, hanem a végére már kérdést formált.
- És ha hozzád bújtam volna? – meg kell fogadnom anyu tanácsát, hogy én is kezdeményezzek.
- Akkor a film végén haza kísértelek volna. – tett egy lépést felém és mindvégig tartotta a szemkontaktust.
- És aztán? – kérdezte már halkabban.
- Aztán a házatok előtt közelebb léptem volna hozzád. – amit mondott azt most meg is csinálta. – Hátra simítottam volna egy hajtincsedet. Oda hajoltam volna hozzád és… - már olyan közel voltunk egymáshoz, hogy ajkunk szinte összeért.
- És? – suttogtam.
- És megcsókoltalak volna.
A pulzusom megemelkedett és szaporábban vettem a levegőt. Nathan lecsúsztatta a kezét a derekamra, én pedig a mellkasán pihentettem azt. Picit szétnyitottam a számat és már meg is éreztem Nathan puha, nedves ajkát.
- Khm?! – szakadtunk el egymástól hirtelen és mindketten a hangirányába fordultunk. – Lola, beszélhetnénk?

7 megjegyzés:

  1. Ohóóó, na vajon ki lehet az?;D Naaa, kiiii????
    Egyébként nekem tetszik Nathen, kár hogy nem marad sokáig://
    Na, a rész nagyon jó lett és már izgatottan várom a következőt!!:D Siess vele!!
    P.S. Én is várom már a Karácsonyt!!^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hm... Vajon ki lehetett az?:D
      Örülök, hogy tetszett Nathan!:)

      Törlés
  2. Jajmár... dehogy tűntünk el! ^_^
    Viszont, lehet, hogy kicsit gonosz vagyok, de én kicsit örülök, hogy Nathan kikerül a képből :D Jó, ölj meg, de sokkalta jobban bírom Luke-ot :D:D Persze Nathan is aranyos, csak... megakadályozza a Lola és Luke féle szerelem beteljesedését :D xxxxxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem ezzel nem csak te vagy így, hogy örülsz annak, hogy Nathan kikerül a képből.:D
      És most tényleg megöllek, mert Nathan cukibb, mint Luke, de mindenkinek meg van a saját véleménye! :) <3

      Törlés
  3. Szia! :)
    Ajjj..! Pedig már majdnem megcsókolta!!! :c
    És ez az utolsó rész, amiben Baby Nath van? Kár. :c
    De hogy ne csak szomorú face-eket írjak, el kell mondjam, sírtam Jacken! :''DDD Á, kész ez a srác.. xdd
    Luke pedig... Aj. :c Tisztára ambivalens érzéseket vált ki belőlem.. :S Először is utálom, mert megzavarta Nath és Lola csókját. Mert hát csak neki kellett legyen, aki szólt, nem? :/ Na mindegy. Másodszor pedig örülök neki, hogy újra szerepel. :DD
    Siess a kövivel! ^^
    Puszi: Cassie

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ez az utolsó rész, amiben Nathan szerepel.:/ Édes kicsi szerelmem <3
      A következő részben imádhatod Luke-ot, mert lesz egy-két dolog ;)
      Puszi:*

      Törlés
  4. Juppiii! Lüke Luke! :D egyébként, ma kezdtem el a blogod olvasását, és naaagyon tehetséged vagy! Szuper a sztori! Néha röhögtem, sírtam vagy akár dühöngtem, az események történésében.
    Mellesleg...I love Lüke Luke!! :D Úgy örülök hogy vissza hoztad a képbe, már kezdtem hiányolni :D
    Puszi!

    VálaszTörlés