2014. augusztus 22., péntek

5. fejezet



OMG! O.o 
17 feliratkozó és 5 komment az előző részhez!!! *.*
Azt hittem, hogy elájulok, mikor megnéztem a blogot!!!
Ha ennél a fejezetnél összegyűlik 6-7 komi, akkor két nap múlva hozom a következő fejezetet.:)
Sikerülni fog? 
Jó olvasást! :*


 # Lola
Reggel hasogató fejfájásra ébredtem. Nagy nehezen kinyitottam a szemeimet, de azonnal vissza is csuktam, mert a nap épp besütött a szobámba, ami miatt megfájdult a szemem. Kinyújtottam a karomat, hogy az ágyam mellett lévő éjjeli szekrényről elvegyem a telefonomat, de akárhogy is tapogatóztam, csak nem találtam meg. Újra kinyitottam a szemeimet és gyors pislogásba kezdtem, hogy megszokjam a világosságot. Körülnéztem mindenhol, de a telefonomat nem találtam. Lehúztam magamról a takarót és meglepődve néztem végig magamon. A tegnapi buli ruhám volt rajtam, a farmer kabátom nélkül. Jesszus? Mennyit ihattam este, hogy szinte nem emlékszem semmire? Nagy nehezen levánszorogtam a konyhába. Szerencsémre még nem volt lent a család, így nem kellett szüleimnek magyarázkodnom, hogy mi történt tegnap. Kivettem egy poharat a szekrényből, megtöltöttem hideg vízzel és kortyolgatni kezdtem, miközben próbáltam felidézni az elmúlt néhány óra eseményeit. Iszogattam Luke-kal, majd beszélgettünk. Erre tisztán emlékszem. És még arra is, hogy nagyon jól éreztem magam a társaságában. Meg talán meg is csókoltam? Uram atyám! Én megcsókoltam. – emlékeztem még jobban vissza az estére. Az első csókomat egy olyan fiúnak adtam, akit nem is ismerek, sőt! Még magára a csókra sem emlékszem. Na, de akkor hogy jutottam haza és vajon mi történhetett a csók után?

***

# Luke
Még csak ősz eleje van, de már teljesítettem egy karácsonyi jóvátételt. Lola nagyon lerészegedett és akármennyire és kívántam őt, nem hagyhattam, hogy megtörténjen a dolog. Ha lefeküdtem volna vele, akkor száz százalék, hogy nem állna velem szóba soha többé. Félbeszakítottam a csókunkat, hívtam taxit és haza vittem. Nem volt nála kulcs, de a ház ajtaja előtti lábtörlő alatt akadt egy pótkulcs. Kinyitottam az ajtót, majd felcipeltem Lola-t az emeleti szobájába. Ahogy letette a fejét, már szinte aludt is, de előtte mondott valamit, ami nagyon megütötte a fülemet: 
- Szeretlek Luke! 
Tudtam, hogy részeg, de nem gondoltam volna, hogy ilyen állapotban ezt mondja, de oké. Könnyebb lesz ezután elcsábítani.

***

Hétfő van, ami azt jelenti, hogy megkezdődik még egy tanítási hét… Az első emeletről jöttem lefelé a lépcsőn, mikor egyből megpillantottam Lola-t. A szerkényében turkált. Most lófarokban volt neki összekötve a haja, így szabadon hagyva a nyakát. Hmm, milyen jó volt ott csókolgatni. – gondoltam vissza a buli éjszakájára.
- Lola! – kiáltottam oda neki, mire rám nézett, majd elfordult és a másik irányba kezdte le szedni a lábait.
- Lola! – kiáltottam neki még egyszer, majd utána futottam, megfogtam a karját és magam felé fordítottam. – Most érezd magam megtisztelve, mert nem szoktam a lányok után futni.
- Mit akarsz Luke? – nézett fel rám, mire felemeltem a jobb kezemet, melyben a telefonját szorongattam. 
- A telefonom! – csillant meg a szeme, majd kikapta a kezemből. – Hol volt?
- Nálam hagytad és remélem nem gond, de beleírtam a telefonszámomat. – mosolyodtam el.
- Öhm… Tudod nem sokra emlékszem a buliból, de ha bármi olyat is csináltam, akkor ne haragudj. – hajtotta le a fejét. Istenem milyen aranyos, mikor zavarban van.
- Nem kell semmiért bocsánatot kérned. Nekem kellene inkább köszönetet mondanom.
- Hm? – nézett fel rám újra kérdő tekintetével, mire lehajoltam hozzá és fülébe súgtam a mondanivalómat.
- Köszönöm, hogy az isteni csókjaidba részesítettél. – súgtam neki, majd egy pici puszit leheltem a nyakára, majd mentem az órámra.

Az ebédszünetet kivételesen az ebédlőben töltjük, mert alig 20 °C fok van oda kint, ami elég átlagos hőmérséklet Sydney-ben.. Általában egyedül, van mikor pár lánnyal vagy éppen ’menő akarok lenni’ srácokkal ebédelek. Kikértem magamnak az ételt és mentem leülni egy szabad körasztalhoz. Feltűnés nélkül körbe néztem, hátha megtalálom Lola-t, de ő még sehol sem volt. Pár perccel később jelent meg az ajtóban pár barátnőjével. Ők is rendeltek, majd asztal után kerestek, mikor észrevett engem.
- Lola! Gyere már! – kiabált neki egy csaj, de ő csak engem bámult, mire elmosolyodtam.
Nem igazán értettem, hogy mit válaszol rá, de valami olyasmi lehetett, hogy: ,,Majd megyek. Egy perc.” Bizonytalan lépésekkel közelített felém, de végül is nem gondolta meg magát és leült velem szembe.
- Beszélnünk kell! – mondta határozottan.
- Beszéljünk! – feleltem, mire megrántottam a vállamat, úgy ahogy a franciák szokták, ha valami nem érdekli őket.
- A buliról van szó. – hajtotta le zavarában a fejét. – Szóval… csak csók volt ugye? – kérdezte félénken.
- Hát… Felcipeltél a hálóba, levetted az ingemet és végig karmoltad a felsőtestemet. – mondtam lazán.
- Hogy mi? – nézett rám kikerekedett szemekkel.
- Nyugi, csak vicceltem. – egy kis kegyes hazugság nem árt.
- Biztos? – kérdezte halkan
-Biztos. – gyengéden megérintettem a karját nyugtatás ként, mire elmosolyodott és egy kicsit zavarba is jött.
- Hát… akkor én… - kezdett fel állni.
- Várj! Nem ebédelsz velem? – döbbentem rám nézett. Láttam rajta, hogy vacillál. – Vagy nem mersz itt maradni?
Felhúzta a szemöldökét, majd visszaült és együtt elfogyasztottuk az ebédünket.

A mai napom egész jól telt, csak az a két nagy melák nem kellett volna a házam előtt, hogy elvigyenek, a főnököz. Egy sötét pincében voltunk, ahol Mr. Kydd, a főnököm ült egy nagy kanapén, két oldalán fehérneműben lévő lányokkal. Az egyik kezében egy pohár whisky-t tartott. Ivott pár kortyot belőle, majd kérdőre vont. Megígértem neki, hogy két héten belül leszállítom a csomagot. A délután további részében az ágyamban feküdtem és gondolkoztam: Vajon elég lesz két hét? Hirtelen ötlettől vezérelve elővettem a telefonomat és felhívtam Lola-t, aki egyből fel is vette a telefont.
- Luke. – szólt bele semleges hangon.
- Neked is szia, Lola. – mosolyogtam, habár ezt ő biztos, hogy nem láthatta.
- Miért hívtál?
- Csak úgy. Eszembe jutottál. – feleltem lazán.
- Aha… De nekem most meg kellene csinálnom a házit.
- Milyen házi? – érdeklődtem.
- Töri prezentáció.
- Ha gondolod, átmehetek és segíthetek vagy önthetnék beléd egy kis lelket.

10 megjegyzés:

  1. Nagyon szupi rész lett:) Imádom:D Kövit:* <3

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó és siess a kövivel!! :):)
    Most kicsit utálom Luke-ot, de annyira cuki hogy inkább nem is !! :):)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Utálod?:D Pedig most ebbe a részben nem is csináltam semmi komolyat..:D

      Törlés
  3. Szia! :D
    Oké... Ez rendes dolog volt Luke-tól, de még mindig utálom. Annyira.... undorító dolog, hogy képes eladni egy ártatlan lányt. :/ Remélem, hogy majd valami úton-módon meggondolja magát.:]
    Egyébként gondolkoztam.. '~B' nem lehet az a nő, aki rákiáltott Luke-ra a prológusban? o.o :DD
    Siess a kövivel!^^
    Puszi: Cassie

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hali!:D
      Most mondjam el az igazat, vagy hagyjalak kételyek közt, hogy vajon ki lehet az a ~B.?:D
      Holnap hozom a kövit!:)
      Puszi <3

      Törlés
  4. Szia! Nagyon jó lett ez a feji is! :3 Imádtam! <3 Én is remélem, hogy Luke meggondolja magát. :] Remélem hamar összegyűl a 6-7 komi már várom a folytatást. :D
    Ölel:
    xxCat

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)
      Örülök, hogy tetszett!:) Holnap hozom a kövit!:)

      Törlés
  5. Nagyon jó lett :) Kövit gyorsan :)

    VálaszTörlés