2.8. fejezet +18

 Sziasztok!:)

Mielőbb bármibe is belekezdenék, egyet tisztáznunk kell! Mint látjátok, ez a fejezet +18-as. Ez nem olyan rész, hogy 'jaj-gyere-bébi-olyan-finom-vagy-szeretkezzünk-a-kandalló-előtt'. Nem, ez sokkal erőszakosabb és egy kicsit 50 szürke árnyalat feeling, ezért mindenki csak saját felelősségére olvassa!!!

Ki ünnepelte az április bolondját? Nálunk szerdán diáknap volt a suliba. Én és pár barátnőm elbújtunk a lány öltözőbe, hogy ne kelljen semmiben sem részt vennünk és amikor mondtam, hogy április elseje van, mindenki egyszerre felkiáltott, hogy 'boldog szülinapot'. Vicces volt!:D

Ezenkívül hétvégén még a nyuszi is eljön. Kinek mit hoz? Nekem már hozott egy héttel ezelőtt egy édes kis unokatestvért, akit egyfolytában puszilgatok. Olyan édes! :) Szóval mindenkinek kellemes ünnepeket kívánok!:)

A fejezethez pedig jó olvasást!:)

Puszi!:*

# Lola

- Hm... Ez már tetszik. - kezdte le simogatni a mellemet. - Nagyobb lett, mint volt. - egy ideig még simogatta, majd elvette a kezét és hirtelen egy nagyot csapott a mellemre, mire felsikítottam.

Kár volt kiabálni, mert még egy pofon is társult hozzá. Olyan nagy lendülettel csapta meg az arcomat, hogy elvesztettem az egyensúlyomat és a földön kötöttem ki. Lent a padlón összegömbölyödtem és zokogni kezdtem.

- Kelj fel! - mondta, de én nem csináltam semmit.

- Azt mondtam kelj fel! - üvöltött rám, de még így sem mozdultam.

- Nem hallottad? - megfogta a copfomat és maga felé fordított. - Büdös kis ribanc. - elengedte a hajamat, így a fejem újra a földnek csapódott.

Megfogta a bokámat és úgy hátra húzott, hogy kiegyenesedett a lábam és hasra fordított. Kezeimet a fejem alá tettem. Éreztem, hogy a lábamra ül és háromszor egymás után a seggemre csapott.

- Ne... Ne csináld. - kérleltem.

- Hogy mondod?

- Ne csináld, kérlek. - szipogtam.

- Ezt ne csináljam? - csapott rá újra a seggemre.

- Luke! - nyögtem fájdalmasan.

- Úgy van bébi, kiabáld csak a nevem. - markolászni kezdte a seggemet, majd újra csapkodni kezdte.

Fájdalmamban kiabálni s egyben sírni kezdtem. Sose lesz vége... Lemondóan sóhajtottam és az arcomat a tenyerembe temettem.

- Felkelés! - felhúzott, kivételesen a kezemnél fogva. - A falhoz! - lökött oda a legközelebbi falhoz.

Oda álltam a falhoz és vártam. Tudtam, hogy amit tervezni fog az szintén fájdalmas lesz. Hallottam, ahogy lehúzza a cipzárt és leveszi a nadrágját. Megerőszakolás. Egyfolytában ez járt a fejemben, hogy meg fog erőszakolni. Nem tévedtem sokat... Pillanatokon belül már mögött állt. Felhúzta az egyik lábamat, bepozíciónálta magát és erősen belém hatolt. Mivel nem voltam felizgult állapotban, így olyan volt, mintha meztelenül kellett volna végig csúsznom a betonon. Fájdalmamban felsikítottam, mire újra rácsapott a seggemre. Olyan gyorsan és keményen döfködött, hogy minden egyes lökésénél lefejeltem a falat. Próbáltam nem sikítani és sírni, de amikor kicsúszott egy-két a hang a torkomon, akkor kaptam egy seggre csapást.  Amikor elélvezett kihúzódott belőlem, én pedig egyből a földre roskadtam és sírni kezdtem. Mivel érdemeltem ki, hogy így viselkedjenek velem? Mivel? Mindig is jó tanuló voltam, szófogadó, nem hazudtam... annyit. De akkor is?

- Itt a ruhád! - dobta rám a ruháimat. - Vedd fel!

Nagy nehezen felálltam a földről és öltözni kezdtem. Öltözés közben Luke nem volt a szobába. Most itt fog hagyni egyedül? Vagy hazamehetek? És ha nem is tudom, hogy merre van az a 'haza'?

- Kész vagy? - hallottam meg a hangját a hátam mögött.

Hátrafordultam és bólintottam egyet.

- Jó. Sam haza visz.

Az egész autót utat végig sírtam. Mivel nem volt nálam zsebkendő, így csupa könny és takony lett az arcom. Próbáltam letörölni a pulcsim ujjával, de hasztalan. Rosszabb lett, mint volt. Na, meg ez a Sam, vagy hogy is hívják, csak nézett maga elé és csendben vezetett. Remélem, tényleg haza visz, mert nem akarok még egy újabb meglepetést és hozzátársuló fájdalmat elviselni!

Körülbelül negyed óra múlva megállt a kocsi.

- Kifele! - rivalltam rám a sofőr, de nem foglalkoztam vele, mert itthon vagyok!

Gyorsan kipattantam az autóból és futva mentem be a házba.

- Kislányom!

- Loli!

Pattant fel egyszerre anyu és Christian mihelyt beértem a nappaliba. Anyu gyors odasietett hozzám és jó szorosan magához ölelt.

- Anyu. - zokogtam a nyakába.

- Nincs semmi bajod? - távolodott el tőlem és az arcomat kezdte el vizslatni, mitől újabb sírógörcs tört rám. - Luke volt az, ugye? - kérdezte fájdalmas hangon, mire bólintottam egyet és újra összeölelkeztünk.

- Tessék. - hozott Christian egy zsebkendőt.

Hálásan mosolyogtam rá és kifújtam az orromat.

- Fürödj meg és búj pizsibe, aztán viszek fel neked kakaót. - simogatta meg anyu az arcomat.

Christian-nel felindultunk az emeletre a szobámba. Elővettem a pizsimet, a bugyimat és egy törölközőt, majd bevonultam a fürdőbe Chris kíséretével.

- Segítek. - mondta, mikor kérdőn néztem rá.

Nem ellenkeztem, mert nagyon fáradt voltam és minden porcikám fájt. Újból levetkőztem, amíg a kis segítő fiúm beállította megfelelő hőmérsékletűre a vizet. Beleléptem a kádba és Christian fürdetni kezdted. Tusfürdőt nyomott a szivacsra és áttörölte vele az egész testemet.

- A kurva életbe. - mondta, amikor meglátta a bordámon a kék-lila foltokat. - Szétverem ezt a gyereket, ha megtalálom. - simított végig finoman az oldalamon.

- Nem akarom, hogy belekeveredj. - suttogtam.

- Nem fogom hagyni, hogy ez a pöcs tönkre tegyen mind testileg, mind szellemileg.

Amikor kész voltunk a fürdéssel, finom megtörölte az egész testemet és a törölközővel. A zöld-lila foltokat, amelyik végig borították a testemet, puszilgatni kezdte.

- Ne! - távolodtam el tőle.

- Csak segíteni akarok. - simított végig az arcélemen.

- Tudom és köszönöm, de most nem szeretnék semmi ilyen érintés. Ne haragudj... Túl sok volt ez az este. - lehajtottam a fejemet, mert újból könnyek áztatták a szemeimet.

- Megerőszakolt? - emelte fel az államat, de nem válaszoltam semmit. - Megerőszakolt? - kérdezte már kicsit erőteljesebben, mire összerezzentem és újból sírni kezdtem.

- A picsába! - ütött bele a falba.