2015. április 17., péntek

2.10. fejezet

Sziasztok!:)
Most igen rövidre fogom magam, mert nem történt semmi különleges a héten, ami említésre méltó lenne.
A fejezethez sincs sok hozzáfűzni valóm.
Jó olvasást! :)
Puszi :*

# Lola
Csendben ettük az ebédet. Valamilyen oknál fogva megjött az étvágyam és habzsolni kezdtem, de eközben nem voltam nyugodt, hisz Christian-t két vagy több szarházi alak veszi körül és ha olyas valami csúszik ki a számom, ami nem tetszik Luke-nak, akkor vége. Lehet, hogy halálra verik. És ennek ki lesz az oka? Persze, hogy én.
- Kérdezhetek valamit? - suttogtam, mert féltem feltenni a kérdést.
- Aha. - letette Luke a villát és kést, majd minden figyelmét nekem szentelte.
- Miért erőszakoltál meg? - motyogtam még halkabban.
- Azért Lola, hogy tudd hol a helyed.
- És hol a helyem? - bepöccentem. Mégis hogy képes ilyet mondani? Mi vagyok én? Kutya, hogy tudnom kell, hol a helyem?
- Természetesen mellettem. - ivott bele jóízűen a borába.
- Azt mondtad szeretsz.
- Így is van és sajnos ezzel az érzéssel nem tudok mit kezdeni. Amikor először találkoztunk finoman és kedvesen akartam a tudtodra adni, hogy még mindig érzek valamit irántad, de te Christian mögé bújtál. Aztán vitettem neked rózsákat, amiket szépen a kukába hajítottál. - az utolsó mondatára kikerekedett a szemem. Ezt mégis honnét tudja? - Ne nézz így! Én mindent tudok. Aztán küldtem a kis talpnyalódnak üzeneteket, de úgy látszik ez sem volt nagy törés a kapcsolatotokba.
- Tudtam, hogy közöd lehet az üzenetekhez.
- És most mit akarsz tenni, felpofozol? - kérdezte gúnyos mosoly keretében.
Legszívesebben egy esernyőt dugtam volna fel a seggébe, majd ott kinyitottam volna és szép lassan kihúztam volna belőle, de tudtam, hogy most vissza kell fognom magamat.
- Nem.
- Helyes válasz. - mosolyodott el újra. - Aztán úgy gondoltam, hogy a tettek mezejére lépek. Haza utaztam Sydney-be és figyeltettelek. Amikor kimentél a kutyáddal játszani, akkor jött el az ideje. Elfogadtattalak és a többit már tudod. - rándított egyet a vállán. - Megerőszakoltak, amit egyébként én élveztem, csak úgy mellékesen hozzáteszem. És ez azért kellett, hogy tudjad, mostantól tőlem függsz. Ha csettintek, te ugrasz.
- És mi lesz Christian-nel és velem? - a torkomba nagy gombóc keletkezett és a könnyek csípték a szemeimet.
- Nagyon bátornak kell lennie ennek a gyereknek, ha továbbra is veled marad és szembe száll velem.
- Vagyis azt akarod mondani, hogy ha lenne valamikor is kapcsolatom az életbe, de mindig ott leszel és tönkreteszed?
- Hozzám tartozol! - mondta erőteljesen.
- Luke! Én el akarom végezni az egyetemet, munkába állni, majd egy csendes kis házba költözni, ahol gyerekeket akarok. - tört ki belőlem. - Nekem ez az álmom és ez egy olyan álom, amit nem hiszem, hogy veled tudnék megvalósítani.
- És miért is nem? - vonta fel az egyik szemöldökét. - Amúgy meg, szedsz fogamzásgátlót vagy beszedted miután megdugtalak, mert nem használtam gumit. - mondta lazán.
Lesokkolva ültem a széken. Nem szedek fogamzásgátlót és az eset után sem vettem be 72 órás tablettát. És ő meg nem húzott óvszert. Mennyi esély van arra, hogy terhes legyek?
- Mennem kell. - suttogtam még mindig lesokkolva.
Automatikusan letettem a szalvétamát a tányérom mellé, ami eddig az ölembe volt, megfordultam és kimentem az étterem ajtaján.

Abban a pillanatban az sem érdekelt, hogyha emiatt a kis jelenetem miatt megverik Christian-t. Nem akarok terhes lenni! Nem! Főleg nem Luke-tól! Ahogy ezek a gondolatok végig futottak az agyamon, hirtelen rohanni kezdem és célnak egy gyógyszertárat jelőltem ki. Gyors bementem és elhadartam a kiszolgaló hölgynek, hogy egy terhességi tesztet kérek. Nocsak-ez-a-csitri-fél-hogy-terhes-lesz kérdő pillantást vetette rám, de most ezzel sem tudtam foglalkozni. Amint oda adta, gyors kifizettem és meg sem várva a visszajárót, újra futásnak eredtem. A kollégiumba beérve rögtön a mosdó felé vettem az irányt. Felszakítottam a tesztnek a csomagolását és erőlködve, de rápisiltem. A mosdóhoz letettem és vártam, hogy ki jelezzen valamit. Könyörgöm, ne legyek terhes! Könyörgöm ne legyek terhes! - ismételgettem mantraként. És megjelent egy csík. Az egy csík az jó, nem? - kérdeztem magamtól, majd gyors megnéztem a dobozt, hogy az egy csík akkor mit is jelent. Fellélegeztem. Nem vagyok terhes. Megnyugtató mosoly terült el az arcomon.  Istenem, fogalmam sincs mit csináltam volna egy gyerekkel. Lassan és egy kicsit boldogan mentem fel a szobámba. Mikor kinyitottam az ajtót, majdnem felsikítottam.
- Vendéged van! - szólt oda a szobatársam, amikor megpillantottam Luke-t az ágyamon heverészni.
- Hannah! Magunkra hagynál? - kérdezt megint lesokkolva.
- Hát... Egy ilyen jó pasit nem igazán szeretek távol tudni magamtól. - mosolygott Luke-ra, aki visszajelzésként rákacsintott. - Aztán védekezzetek. - súgta oda, mielőtt elhagyta volna a szobát.
- Na, terhes vagy? - kérdezte lazán, mintha ez mindennapos kérdés lett volna.
- Honnét...? - kérdeztem volna, hogy honnét tudja ezt, de felemelte az ujját és félbeszakított.
- Én mindenhol ott vagyok. Szóval?
- Nem, nem vagyok terhes. Szerencsére.
- Kár. - nyögte ki.
- Miért? - értetlenkedtem.
- Egy gyerekkel még jobban magamhoz tudnálak kötni.
- Luke! Ez nem szerelem, ez zsarolás! - kiabáltam rá.

***

Másnap a suliban nagyon ideges voltam, mert beszélnem kellett Christian-nel. Tudtam, hogyha nem ő szakít, akkor nekem kell vele, mert nem tehetem ki ekkora veszélynek. Az életem, pár napon belül fenekestül felfordult. Luke mindig meg fogja akadályozni, hogy bárkivel is valamiféle kapcsolatom legyen. Az egész életemet végig fogja kísérni, mindig ott lesz mellettem. Ebbe bele kell törődnöm. De vajon rá tudok nézni ezek után mindenfajta undor nélkül?

Az egyetem folyosóján sétáltam, amikor megpillantottam Christian-t, ahogy éppen kilépett a teremből.
- Christian! - kiabáltam neki, mire észrevett.
Felcsillant a szeme, majd kitárta a karját. Odafutottam hozzá és olyan erővel szorítotam magamhoz, amilyen erősen csak tudtam.
- Jól vagy? - néztem fel rá.
- Gyere. - megfogta a kezemet és elmentünk a büféhez, ahol nyugodtan tudtunk beszélgetni.
- Mit csináltak veled? - néztem rá könnyes szemmel.
- Elvittek egy házba, majd egy sötét szobába, ott leültettek egy székre és csak bámultunk ki a fejünkből. Nem történt semmi. Jól vagyok. - megfogta a kezemet és biztatóan rám mosolygott, de ezt sajnos nem igazán tudtam viszonozni.
- Figyelj...
- Figyelj... - mondtuk egyszerre.
- Mondd!
- Hát... - kezdtem bele. - Tudod, azt mondta Luke, hogy minden kapcsolatomat meg fogja akadályozni és tönkre tesz téged, ha ezek után is együtt leszünk. - suttogtam és már könnyek égették a szemeimet.
- Jobb lett volna ha én kezdem. - beletúrt a hajába és folytatta. - Én meg azt akartam mondani, hogy melletted leszek és megvédelek, bármi is történjék.
- Christian. - folyt végig az arcomon egy könnycsepp. - Nem akarlak veszélybe sodorni. - simítottam végig elszomorodott arcán. - Szakítanunk kell!
- De nem kell. - nyögte ki nagy nehezen.
- Sajnálom, de biztonsága akarlak tudni.
- És mi a helyzet a te biztonságoddal?
Egy ideig csak néztem szép barna szemeibe és nem szóltam semmit. Tudtam, hogy amit teszek az helyes, de még is iszonyú fájdalmas.
- Viszlát Christian. - suttogtam és egy pici puszit adtam a szája sarkába.

3 megjegyzés:

  1. Uram isten!!
    Azt hiszem sírok:'(
    Hülye Luke!!!
    Méghogy egy gyerekkel jobban magához tudná láncolni?!?!
    Milyen "kedves".
    Egy genya f*aszláda bunkó paraszt i*dióta hülye barom f*sz!!!
    És ez még a szebbik kifejezés.
    Szegény Christian:'(
    Hogy rohadna meg Luke ott ahol van!!
    Láncfűrésszel fogom felvágni az ereit!!
    Egyébként imádtam a részt!^^
    Már várom a kövi részt!!:)
    Egyébként első kommentelő:D

    VálaszTörlés
  2. Szegény Christian annyira sajnálom.
    Imádom és most figyelmeztetem Luke-ot hogy bemegyek a történetbe és megkínzom,vagy addig verem még el nem veszít az eszméletét aztán rárakom egy csónakra és hagyom hagy elmennyen!
    De amúgy kicsit se vagyok gonosz.:)

    VálaszTörlés
  3. Siess kérlekkk!!Imádommm!!!

    VálaszTörlés