2015. április 18., szombat

2. Epilógus

Sziasztok!:)
Mint láthatjátok, elérkeztünk a második évad utolsó fejezetéhez is.
Elmondhatnám, hogy milyen jó volt írni, meg a tőletek kapott visszajelzések is örömmel töltöttek el, de ezt most inkább hanyagolnám és egy külön kis bejegyzésbe írnám le!
Nem tudok ehhez a részhez olyan sok mindent fűzni.
Hosszúra sikeredett és eseménydúsra.
Szerintem, sokan nem ezt a befejezést vártátok, de happy endet akartam és ez most így jött össze.
Jó olvasást! :)
Puszi! :*

# Lola
Ilyen kínokat még Luke-kal való kapcsolatomkor sem kellett kiállnom! Már eltelt egy hónap is, de még mindig ugyan úgy fáj a szívem. Az egyetemen minden nap látom Christian-t. Akárhányszor egymásra nézünk elmosolyodunk, de nem köszönünk és nem is beszélünk egymással. Valamikor úgy odafutnék hozzá, megölelném és csókokkal bombáznám az egész testét, de tudom, hogy ez nem lehetséges! És persze ott van Luke is! Életem szerelméből, életem megkeserítője lett! Minden reggel eljön értem a kollégiumhoz és elvisz a suliba, majd vissza. Ha úgy vannak óráim, akkor elmegyünk ebédelni is. Nem érzem jól magam a társaságában! Egyfolytában szorongok és figyelnem kell arra, hogy mit mondok neki, mert nem akarok a lelki fájdalmam mellé fizikai fájdalmat is.

# Luke
Az én kicsi Lola-m, újra az enyém. Ő az egyetlen lány a földön, aki képes kiváltani belőlem ezt a rohadt érzést, amit szerelemnek hívnak! Lehet, hogy nem ez a legmegfelelőbb módja a visszahódításának, sőt! Biztos, hogy nem így kellene csinálnom, de akkor is a magam mellé akarom tudni! Lehet, hogy én vagyok a gonoszság királya, de ő akkor is a királynőm lesz. Nem azt mondom, hogy megváltoztam, de nem akarok soha többé börtönbe kerülni. Okosan teregetem ki a kártyáimat. Így lesz csicskából főnök. Ráadásul jó gazdag főnök! A cigi és a drogok eladásából lett annyi pénzem, hogy életem végéig jól meg éljek belőle. De okosabb céljaim vannak. Beindítottam egy modell ügynökséget, ami elég jól kamatoztatja a pénzt. Talán Lola-t is be kellene szerveznem az iparba, mert olyan alakja lett, hogyha ránézek már megrándul a farkam. De most a legfőbb cél, hogy újra belém szeressen és talán egy gyerekkel is magamhoz köthetem.

Az estét egy bárban töltöttem el. Nyugis kis hely volt, semmi extra. Olyan volt, mintha egy pincében lettem volna. A falak vörös színű téglából voltak, itt-ott helyezkedett el egy-egy ablak. A bárpulttal szemben lévő nagy téren kör asztalok voltak pár székkel körül véve. A fal mellett bokszok voltak, ahol inkább a csöpögős szerelmes párok helyezkedtek el. A bárpultnál felültem a bári székekre és rendeltem egy pohár vodkát. Indításnak pont megfelelő. Elég lapos volt bent a hangulat. Csak susmogásokat lehetett hallani és valami nagyon vékony hangú férfi énekes kornyikálását a rádióból. Az unalmas nyugalmamat egy csapat lány vihogása törte meg, amint bejöttek az ajtón.
- Hát te? - a legkellemesebb hang, amit életemben hallottam.
Mosolyra húztam a számat és felé fordultam.
- Neked is szia Lola. - ott állt előttem egy kis farmernadrágba és testhez simuló fehér pólóban, ami kissé átlátszó volt, így egyből kiszúrtam a fekete melltartóját. - Szép póló.
- Hm... Így jobban tetszene? - lejjebb húzta a pólóját, így még jobb belátást nyerhettem kidomboruló mellére és a melltartó szegélyére.
Csipkés. Hm... Ez tetszik.
- Húzd vissza, mielőtt még megdugnálak a mosdóba. - kacérkodtam vele.
- Tükrözné a lelki világodat. - mondta egy kissé halkabban és ebben a pillanatban esett le, hogy mégis mit mondtam neki.
Egyszer már megerőszakoltam és nem volt az eszembe, hogy ezt újra megtegyem, de ha most berángattam volna a mosdóba, akkor az is csak egyoldalú szeretkezés lett volna. Nem tudtam, hogyan kérjek bocsánatot, de már mindegy is volt. Elsétált mellettem. Ezt jól elszúrtam.
- Mit iszol? - szóltam utána, mire újra felém fordult.
Lassan felém fordult és végig mért, majd újra felém jött és felült mellém a bárszékre.
- Csak egy colát.
- Semmi alkohol? - kérdeztem.
- Akárhányszor alkoholt ittam melletted, mindig baj lett belőle, úgyhogy igen. Csak egy colát kérnék.
Intettem a csaposnak, majd leadtam a rendelést és pillanatokon belül már az a pulton volt a kért cola.
- Hogy-hogy itt vagy? - kérdezte.
- Péntek este van, úgyhogy kijár egy kis szabadság. - fogtam lazára a stílust.
- Aham. - kortyolt bele az üdítőjébe. - Arra gondoltam, hogy haza megyek pár napra anyához...
- És? - éreztem, hogy még nem teljesen fejezte be a mondanivalóját.
- Amikor utoljára otthon voltam, nem éppen a legszebb élményben volt részem. - már megint itt tartunk.
- Nem fogok bocsánatot kérni, azért amit tettem vagy mondtam. Az indokot már százszor elmondtam és nem fogom még egyszer. Magam mellett akarlak tudni, mert szeretlek. A szép szóból nem értettél, így a keményebb megoldást kellett választanom. - a végére már egy kicsit hangosabban lettem, mert nagyon felidegesített ez a téma. Ahányszor csak beszéltünk, mindig ide lyukadtunk ki.
- Akit szeretünk, azzal nem teszünk ilyet. - motyogta.

***

Több mint fél évvel később
Ez volt a legeslegutolsó beszélgetés Lola-val. Hogy miért? Hát csúnyán kijátszottak engem. Az utóbbi időben azzal voltam elfoglalva, hogy minél jobban magamba hodítsam Lola-t, így elfeledkeztem ellenőrizni minden nap. Azt tudtam, hogy Lola szakított Christian-nel és így akarta megvédeni tőlem, ami helyes lépés volt tőle. Arra azonban nem számítottam, hogy Christian pár hónap múlva újra felkeresi és egy tervvel drukkol elő. Terv, nem volt más, mint: "Ejtsük teherbe Lola-t, így Luke semmit sem tehet ez ellene." Ha nagyon akartam volna tenni ellene, akkor megtettem volna. De ilyen gonosz még én sem vagyok! Rá tudtam volna kényszeríteni Lola-t, hogy vetesse el a gyereket, de még sem tettem. A legszarabb érzés a világon, amikor a szerelmed - akivel jól elszúrtad -, egy másik férfiba szerelmes és gyerek vállal, csak is azért, hogy megszabadulhasson tőled. Okos ötlet volt, de azért mégis fáj, hogy így át lettem baszva. Úgy gondoltam, hogy majd én ejtem teherbe Lola-t és így magamhoz láncolhatom, de ezek szerint már más megtette ezt. Na és ezek után, hogy fog folytatódik az én történetem? Három szó: csajok, pia, szex. El kell felejtenem Lola-t és a leendő gyereket. Bele kell törődnöm, hogy egy nagy balfasz vagyok, akinek az élet sosem kedvez. Na, meg persze én is csinálhattam volna sokkal jobban a dolgaimat.

# Lola
Ez volt életem legjobb döntése. Pár hónapja felkeresett Christian, amitől nagyon megijedtem, mert nem akartam, hogy Luke ezt a kis incidenst megtudja és bosszút álljon rajta. Christian ötlete volt, hogy teherbe ejtsen és így meg tudok szabadulni Luke-tól. Még most is tisztán emlékszem a szavaira:
- Tudom, hogy ez egy nagy lépés mind a kettőn számára, de szeretlek és tudom, hogy te is szeretsz engem. Lolita, én nélküled nem tudok élni. És egy gyerek... Pár hónap és végzek az egyetemmel, már munkát is találtam és a suli után egyből kezdek. Elköltözhetünk hozzád, vagy hozzám, esetleg egy külön lakásba, házba. Mindig ott lesz veled és ha úgy döntünk, hogy belevágunk ebbe, akkor... Ígérem nem foglak sem téged, sem pedig a gyereket cserben hagyni.
Még most is mosolyra húzódik a szám, amikor visszaemlékszem arra a napra. Én a kollégiumi ágyamon ültem, ő pedig előttem térdelt és ezt mind oly' kétségbeesetten szónokolta, hogy azt hittem elsírja magát. Pedig kettőnk közül, én voltam az aki elsírta magát. De ami ezek után következett, az csodálatos volt. Újra érinthettem, csókolhattam, érezhettem magamban. És tessék! Újra boldog vagyok!

Hm... Emlékszem, hogy leesett az álla Luke-nak, amikor üzentem neki, hogy találkozzunk valahol és megjelentem Christian-nel kéz a kézben előtte. Döbbenetes arcot vágott, amikor bejelentettük, hogy sikerült teherbe esnem és ő ez ellen nem tehet semmit. Egyszerűen gyűlölöm! Ha nem erőszakolt volna meg azon az estén, akkor talán azt mondtam volna, hogy oké megbocsájtok és talán még a régi érzéseim a felszínre kerültek volna, amilyen aranyos volt velem, de így?! Istenem, megerőszakolt! Ki a fene tudna egy ilyen embernek megbocsájtani és újra szeretni őt, akár szerelmes volt belé, akár nem? Az életemnek ezt a Luke-korszakát el akarom felejteni, most és mindörökre!

A másik döbbent arckifejezés az anyué volt. Először enyhe sokkot kapott, majd elsírta magát, hogy a pici lánya terhes és ő nagymama lesz, majd büszke volt ránk, hogy ilyen nagy döntést hoztunk. A másik legnagyobb döntésünk az az volt, hogy Melbourne-be költözünk. Anyu eladta a sydney-i házat és vett egy lakást Melbourne-be. Így én is, és ő is magunk mögött tudhattuk a korábbi rossz emlékeket.

Az egyetemet levelezőin folytatom tovább, míg az én édes szerelmem megkapta a diplomáját és cuki-muki ügyvédként munkába állt. Most Christian szüleinél lakunk, de mihamarabb veszünk majd mi is egy kertvárosi házat, jó nagy kerttel. Amíg ő dolgozik, én a nyarat, otthon töltöttem pihenéssel a terhesség miatt, és addig egy könyve írásába kezdtem. Amikor befejeztem elvittem pár könyv kiadóhoz, hátha kiadják. Az egyik kiadónak nagyon megtetszett a könyvem, ami egy lányról szól, aki az életét végig szenvedte, de meglátott egy fénysugarat és most boldogan él. A kiadó kiadta a könyvemet, amiből jó pár elkelt. Szerződést is kaptam, ami arról szól, hogy írok pár regényt, novellát és ha a kiadónak tetszik, akkor kiadja és ezért fizetni is fognak. Egyből rácsaptam a lehetőségre, mert ez volt minden álmom, hogy írhassak és ráadásul még fizetnek is érte!

Azt mondják, hogy a terhesség minden pillanata csodálatos. Aha, persze! Aki ezt mondta, az bizonyára nem volt még terhes! Nem a terhesség alatti idő a csodálatos, hanem az, amikor a kezedbe tarthatod a kislányodat. Simogathatod és kis kezét, a kis lábát és egy örökké valóságig puszilgathatod. Ilyen csodálatos pillanat volt az is, amikor a szülés pillanatában a szerelmed megkéri a kezedet és te két fájdalmas nyomás között elrebegsz egy 'igen'-t. Most már ki merem állítani, hogy teljesen boldog vagyok és csodálatos életem lesz Christian-nel, a vőlegényemmel és a kis Summer O'Donnel-lel, a kislányommal.

THE END

4 megjegyzés:

  1. Istenem!
    Utolsó rész. Hát itt ülök és könnyezek.
    Luke egy f*sz még mindig. Mindent elcseszett. Elúszott elötte a lehetőség de ő nem ragadta meg. Sőt még rá is taposott és szét is tépte!
    Örülök hogy lett Loláéknak egy kislányuk.:)
    Biztos olyan arnyos!^^
    És legfőképpen örülök hogy boldog Christiannel. És Luke hibája hogy nem ő van vele. Annyira elcseszett mindent hogy arra már új szinonímát kell kitalálni!!! Pontosítok, egy új szótárat!! Örük hogy az élet volt olyan kedves és nagylelkű hogy elolvashattam a történetedet!! Ennél szebb ajándékot nem is kaphattam volna! Imádom a blogod sőt istenítem!! Tudod van amikor csak oda állok a hugom elé pénteken és elkezdem mondani a hugomnak hogy mi volt a blogodban! Ááá cseppet se nézett hülyének amikor azt mondogattam neki hogy milyen módszerekkel fogom megkínozni Luke-ot.:D A te blogod örökre a szívemben marad! Na jó a gyász beszédemet inkább majd késöbbre tartogatom mivel lesznek 'mi lett volna ha?' részek. Nagyon várom a következő évadot. Vagyis a nem tudom minek mondjam-ot. Kiváncsi leszek hogy a második évadot kezded újra vagy pedig Lolát rakod-e be egy maffiába. Kiváncsi vagyok úgyhogy siess!^^
    Ui.:Imádlak*......*

    VálaszTörlés
  2. Nagyon Jó lett Utolsó rész. Örülök hogy Christian és Lola vége egy pár újra :) édesek együtt Luke meg egy f*sz mindent el cseszet

    VálaszTörlés
  3. Kedves Desinty!
    Nem rég találtam rá a blogodra, de alig egy óra alatt elolvastam.
    Rentkivül jól megfogalmazott volt a történet és a szereplőket is alakítottad ki. Mindig is kerestem egy ilyen fajta Luke-os blogot, de nem találtam, viszont mikor az egyik barátnőm mondta, hogy imádja a te blogodat, rákerestem. Már az eleje magával ragadott. Nem szeretném tovább húzni a szót. Röviden annyi, hogy nagyon szép és könnyű olvasmány volt, szerethető kis történet. Imádtam az epilógust is. :-)
    Luke meg egy F*SZ!
    Mindent elcseszett!!!
    Üdvözlet; #D.B#

    VálaszTörlés
  4. Nem is tudom mit mondhatnék...nagyon tetszett! Tehetséges vagy! És örülök hogy Happy lett a vége. De bármennyire is egy köcsög (további csúnya szavak) volt Luke...bánom hogy nem lett Luke és Lola a vége. Mondjuk Luke meg sem érdemelte volna, amiért így bánt Lolával. Na mindegy..
    Puszi!

    VálaszTörlés