2015. február 19., csütörtök

2.2. fejezet

Sziasztok!:)
A hetem nagyon jól telt! Tegnap a sulinkban gála volt és mivel késő este ért véget, így megkaptuk ezt a pénteki napot szünetnek! *-* Ma belevetettem magam az írásba és a design blogon a kritika írásba. 
Nagyon örültem, amikor megláttam az 53 feliratkozót! El sem hiszem! *-* Imádlak titeket, hogy ilyen imádni valók vagytok!!!!
Az előző fejezethez a kommentnek nagyon örültem, főleg azért, mert volt pár ember, aki most először kommentelt és jó érzéssel fogott el, hogy tetszik nekik a történet.
Remélem ez a fejezet is elnyeri a tetszéseteket!:)
Jó olvasást!
Puszi! :*



# Lola
Az estét egy kollégiumhoz közeli, hangulatos kis vendéglátóban töltöttük. Csatlakozott hozzánk Christian pár barátja és az én barátnőim is jöttek. A fiúk sört, én és a lányok különböző üdítőket ittunk. A hangulat nagyon jó volt! Szinte már kiabálva beszélgettünk és öt percenként röhögőgörcsöt kaptunk. Az egész italozó tőlünk volt hangos. Jó páran minket figyeltek. Valakik velünk együtt nevettek, másik pedig – az arcukról leolvasva – azt kívánták, hogy tűnjünk el, mert igen rosszalló és lenéző tekinteteket vetettek ránk, de mi nem foglalkoztunk vele. Egyetemisták vagyunk! Élvezzük az élet mindenegyes pillanatát.

A barátnőimmel befejeztem a traccs partit és Christian felé fordultam, aki szobatársával beszélgetett. Felkönyököltem az asztalra, megtámasztottam a fejemet és érdeklődéssel figyeltem a beszélgetésüket. Egy idő után a lakótárs észrevette, hogy őket figyelem és egy gyors szemöldök felhúzással jelezte Chris-nek, hogy ott vagyok és őket figyelem. Drága szerelmem felém fordult és már csak én kötöttem le a figyelmét.  Visszadőltünk a boksz háttámlájára, ő átkarolt, én pedig feléje fordultam és mosolyogva elvesztünk egymás szemében.
- Szeretnék az ajkadba harapni. – súgta sötéten.
Elakadt a lélegzetem és a szám tátva maradt. A szívverésem felgyorsult. Istenem, még zihálok is! Remegek, kifutott belőlem minden erő, pedig még csak alig ért hozzám. Bizseregni kezdek ott lent, a két lábam közt. Fészkelődni kezdtem a székben, miközben mindvégig álltam sötét pillantásait.
- Akkor miért nem teszed meg? – biztattam nyugodt hangon.
Kijelentésemre elmosolyodott, másik kezével a fülem mögé simított egy kósza hajtincset. Ujjait végig húzta arcomon, arcélemen és az államnál megpihenve magához húzott és finoman megcsókolt. Csók közben fogai közé vette az alsó ajkamat és meghúzta, így elszakadtunk egymástól. Egymásra mosolyogtunk, majd újra bekapcsolódtunk a társaságba.

- Áh, de jó pasi! – nyögött fel a szobatársam.
Mindenki az említett fiú irányába fordult, hogy jobban szemre vételezhessük, hogy mégis ki tetszik Hannah-nak. Egy pillanatra a szívverésem is megállt, amikor megláttam Luke-ot. Jajj, Hannah! Milyen fiúk jönnek be neked?! Gyors lehajtottam a fejemet, így a hajam az arcom elé borult. Remélem nem vett észre Luke. Egyáltalán, hogy kerül ide? Vagy miért pont itt van? Lehet, hogy követett vagy valami?
- Istenem! – suttogtam magam elé.
- Hé Kicsim, ez nem az a srác, akivel beszéltél ma délután? – kérdezte Christian.
- Te ismered ezt a srácot? – támadt rám Hannah azzal a mindjárt-megöllek-ha-nem-mondasz-róla-valamit arccal.
- Sajnos.
- És…és? Ide jár? Hány éves? – pattogott a székén. – Egyáltalán honnét ismered?
- Régen egy középsuliba jártunk, de én is elmentem egy másik suliba és ő is. Amúgy meg nem hiszem, hogy ide járna egyetemre. Ahhoz túl hülye. – ócsároltam egy kicsit.
- Hogy-hogy sulit váltottál? – kérdezte Christian, amíg Hannah nyálcsorgatva Luke-ot nézte.
- Egy elterjedt hazugság miatt, ami nem jó fénybe tűntett fel.
- Milyen hazugság? – kérdezte Christian haverja, Nikolas.
- Azt állították, hogy lefeküdtem a röplabda edzőmmel, így minden fiú rám szállt, hogy micsoda könnyű nőcske vagyok. Aztán nekem is meg anyunak is elegünk lett, így átmentem egy másik suliba. – fejeztem a mese órát.
- Gáz. – kommentálta Niko.
- Kérlek, Christian, nem mehetnénk vissza a koleszba? – szinte már könyörögtem neki.
- Visszamehetünk. Fizetek és megyünk.
Egy gyors puszit nyomott az arcomra, majd a pulthoz ment. Mivel sokat ittam és szorított a hólyagom, így muszáj volt kimennem a mosdóba. Szóltam a többieknek, hogy elmegyek, majd elhagytam a boxunkat. A wc-ben elvégeztem a dolgomat, megmostam a kezemet és megnéztem magam a tükörben. Feltettem egy kis púdert, kirúzsoztam a számat és egy leheletnyi parfümöt spricceltem magamra. Kezemet fésűként használva, hátra fésültem a hajamat és már kész is voltam. Remélem, ha visszaérünk a koleszba, akkor tudunk még egy kis időt együtt tölteni Christian-nel. Kilépve a mosdóból hátrahőköltem ijedtemben. Luke állt az ajtónál. Egy mély levegőt véve, elsétáltam mellette, mintha ott se lenne. De amilyen nagy szerencsém van, nem ment simán, mivel elkapta a kezemet és magához húzott.
- Engedj el. – sziszegtem a fogaim közt.
- Addig nem, amíg meg nem hallgatsz. – próbáltam kihúzni a kezemet a szorításából, de minél jobban próbálkoztam, annál jobban szorított. – Lola, szükségem van rád, érted? Nagy hiba volt, amikor el engedtelek.
- Hagyjál már békén Luke! – nyöszörögtem a fájdalomtól.
- Szeretlek Lola, hát nem érted? – húzott még közelebb magához.
- Amikor én vallottam be, hogy szeretlek, leszartál, hát most mit vársz tőlem?
- Kérlek, Lola. – fogta közre az arcomat.
- Hagyjál már! – toltam el magamtól, de nem ment.
- Csókolj meg!
- Azt mondta, hogy hagyd békén! – hallottam meg megmentőm édes, de erős hangját.
Luke azonnal elengedett, én pedig hátrafordultam és oda siettem Christian-höz, aki jó szorosan magához ölelt.
- Ha még egyszer meglátlak a közelébe, szétverlek.

7 megjegyzés:

  1. ismét zseniális lett. bevallom őszintén, hogy én Lüke Lukenak és Lolanak nagyon szurkolok :3 de majd meglátjuk mit hoz a jövő

    VálaszTörlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés
  4. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés
  5. Bocsi hogy eddig bem írtam de csak most voltam gépközelben.
    Egyébként nagyon jó lett!
    Juj és Luke*-*......még mindig szereti Lolát, annxira édes.
    Bár hogy ennyi idő után idejön és azt mondja szeretlek hát, nem juthatott volna eszébe elöbb??
    Hát Luke drágám ezt elcseszte.
    De méghozzá nagyon.
    És Lolát megértem hogy nnem akarja Lolát nagyon látni.
    És örülök hogy Christian megvédte Lolát Luke-al szembe.
    A kis cukii!;)
    De az utolsó mondatnál lehet látni hogy egy picit féltékeny és hogy mérges Luke-ra.
    Nagyon várom a következő részt!!
    Kb mikor jön??

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)
      Örülök, hogy ennyire tetszett a rész!:)
      Jövő héten pénteken jön a következő rész!!!:)

      Törlés