2014. december 25., csütörtök

25. fejezet

Sziasztok!:) 
Ezzel a résszel szeretnék mindenkinek nagyon boldog Karácsonyt kívánni!:)
Újévet és a hozzá tartozó többi dolgot még nem kívánok, azt majd később...
És eljött a szünet... Ezt a két hetet tanulással tölthetem, mert pár tanár beközölte, hogy doga lesz szünet után... Nem tudom melyik jobb. Szünet előtt mindenből dolgozatot írni vagy szünet után, hogy a szünetbe többet tanulhass. De könyörgöm! Ki akar a szünetben tanulni???
Visszakanyarodva a történethez... Ez a rész sok meglepetést tartogat. Remélem tetszeni fog!:)
Egy kis plusz meglepi: Ha összegyűlik 4-5 komment, akkor két nap múlva újra megajándékozlak titeket egy résszel.:)
Ha nem gyűlik össze, akkor 3-4 nap a várakozási idő.
Jó olvasást!:)
Puszi! :-*
 
# Lola
Azt hittem, hogy abban a pillanatban esek össze, amikor megtudtam, hogy anyu ennél a perverz disznó Mr. Big-nél van. Magamat hibáztattam, mert csak miattam van ez az egész! Ha nem jöttem volna össze Luke-kal és nem mentem volna ma el hazulról. Összerogytam anya ágya mellett és sírógörcsöt kaptam. Szúrt az oldalam és alig kaptam levegőt. A könnyeimtől minden elhomályosult. Csak anyára tudtam gondolni és arra, hogy nem csináljanak vele semmit sem.
- Gyere. Kelj fel. – húzott fel a földről Luke. – Elmegyünk anyudért. – megfogta a kezemet és már ment is volta, de én csak egyhelyben maradtam.
- Luke. – nézett rám. – Félek.
- Lola. – ölelt magához jó szorosan.
Kezeimet átkulcsoltam a dereka körül és oda bújtam hozzá. Luke, a fejem búbját puszilgatta, a hajamat simogatta, miközben biztató szavakat suttogott a fülembe. Tudtam, hogy azt akarja, hogy egy kicsit nyugodjak meg, de nem sikerült. Csak anya van nekem! Mi lesz, ha őt is elveszítem?

A kocsiban próbáltam megnyugodni, de nem nagyon sikerült. A könnyeim még mindig égették a szemeimet. Vezetés közben, Luke közbe-közbe megsimogatta a combomat vagy a karomat vigasztalásként.
- Megjöttünk.
Kiszálltunk a kocsiból és körbe néztem. Sydney ezen a részén még sosem jártam. A közvilágítás alig égett. Az utca bűzlőtt minden féle szagtól. Szemetek mindenhol és kóbor macskák mászkáltak a háztetőkön. A házak és a sikátor falait graffitik díszítették. Volt egy olyan rész, ahol piros volt a fal. Csak reménykedni tudtam benne, hogy az nem vér. Luke megfogta a kezemet és egy elhagyatott ház ajtajához vezetett. Dörömbölni kezdett az ajtón, ami nem sokára ki is nyílt.
- Nocsak, a szépség és a szörnyeteg hamar megérkezett. – az ajtóban álló férfi tele volt varrva tetoválásokkal. Még a nyakán is volt tattoo-ja. Undorítóan nézett ki.
- Mr. Big? – kérdezte erőteljesen Luke.
- A helyén.
Beléptem a házba, ami szintén sötét fényárban úszott. Úgy tűnt, Luke már járt itt, mert magabiztosan ment előre.
- Csinos az anyukád. – szólt oda egy mellettünk elhaladó férfi.
Egy újabb ajtóhoz értünk, ami előtt két nagydarab ember állt. Amint megláttak minket, kitártak előttünk az ajtót. Az ajtóval szemben egy hatalmas kanapé terült el, amin egy fekete, szintén nagydarab ember ült, aranyláncokkal és aranygyűrűkkel „díszítve”. A két oldalán egy-egy fehérneműbe burkolózott hölgy foglalt helyet.
- Már vártalak titeket. – tárta ki a karját a nagy melák és elővillantotta a fehér fogsorát.
Még jobban körbenéztem a szobába és megláttam anyát, amint két férfi fogja.
- Anyu! – kiáltotta fel és már futottam hozzá, de félúton elkapott egy férfi.
Komolyan? Hány férfi van itt? Minden emberre jut két „testőr”? Ránéztem anyura, akinek bevolt ragasztva a szája és könnyei ugyanúgy potyogtak, mint nekem.
- Engedjen el. – szóltam a férfira, aki hátulról összefogta a kezemet. Minél jobban ficánkoltam, annál jobban szorította.
- Nocsak, nocsak. – állt fel Mr. Big. – Nem gondoltam volna, hogy egy anya és a lánya ennyire hasonlítanának. Mind a ketten olyan erőszakosak vagytok. Pedig én nem bántottalak titeket. – simogatta meg anya arcát.
- Hozzá ne merj érni. – kiáltottam újra.
- Ragasszátok be a száját! – szólt erőteljesebben, mire én is kaptam egy tapaszt a számra. – Gondolom, nem kell, hogy bemutatkozzak, de azért megteszem. – mintha ő tenne nekünk szívességet. – Mr. Big vagyok, ennek a szemtelen kölyöknek voltam a főnöke. – ment oda Luke-hoz és pofon vágta. – De mint már mondtam, csak voltam a főnöke, mert ez a senkiházi kilépett tőlünk, csak is egy lány kedvéért. – jött oda hozzám. – Még most sem tudom, hogy mit lát benned. Fiatal vagy és éretlen.
- Mr. Big! – szólalt meg Luke. – Fogalmam sincs, hogy mit akar, de legalább engedje szabadon őket.
- Szabadon? Ezt most jól értettem? – kacagott fel. – Hm! Hadd gondolkodjak… Nem! Elmondtad a drága kis barátnődnek a maffia ügyeit, aki tovább adta anyucinak. Nem fogom hagyni, hogy még ők is kifecsegjék valakinek és holnap már a börtönben ülhetek.
- Ha el akarták volna mondani valakinek, akkor rég megtették volna. – vágott vissza Luke.
- Sosem lehet tudni. De most… - emelte fel a hangját… - mindenki megkapja a neki járó jutalmat! Peter! Tudod, mi a dolgod! – nézett a mögöttem álló férfira, aki még jobban megszorította a kezeimet és vonszolni kezdett.
Egy kis szobába mentünk be, ahol egy keménynek tűnő ágy volt és csak egy villanykörte izzója égett, majd kulcsra zárta az ajtót. Levette a számról a tapaszt és a kezeimet is elengedte. A szoba egyik sarkába futottam, összegörnyedve leültem és sírni kezdtem.
- Kérlek, ne bánts!
- Gyere. – felhúzott magához. – Figyelj. – oda hajolt a fülemhez és suttogni kezdett. – Nem foglak bántani, de be van poloskázva az egész szóba, ezért el kell azt játszanunk, hogy megerőszakollak. Oké? – megfogta az államat és kényszerített, hogy a szemébe nézzek.
Ahogy egyre jobban néztem az előttem álló férfit, rájöttem, hogy nem is olyan öreg, mint amire számítottam. Lehetett körülbelül 21-22 éves.
- Te kis ribanc. – emelte fel a hangját, majd finoman a falhoz tessékelt, majd újra suttogni kezdett. – Ha összecsapom a tenyeremet, akkor kiabálj valamit.
Jó párszor összecsapta a kezét, mire én ilyeneket mondtam: „Ez fáj!” „Hagyd abba!” „Ne!” És közben eljátszottam, hogy sírok. Vagyis sírtam is, de csak mert egyfolytában anyura gondoltam.

# Író
Amíg Lola-ék a megerőszakolást „játszották”, addig Luke és Mr. Big beszélgettek.
- És mi lesz az anyjával? – kérdezte Luke a volt főnökétől.
- Hm… Neki az is elég nagy büntetés lesz, ha hallja, hogy hogyan erőszakolják meg a lányát.
Erre oda ment egy gépszerűséghez és benyomta a hangfalt, amiből Lola és Peter hangja áradt. Luke és Lola anyukájának összeszorult a szíve és gombóc akadt a torkukon, hogy hallják a megerőszakolás végbemenetelét.
- Engedd el őket! – szólt rá Luke. – Én vagyok mindenért a hibás. Engem büntess meg!
- Szíves örömest.
Mr. Big csettintett egyet az ujjával, mire megjelent pár fickó és addig verték, püfölték Luke-ot, amíg el nem vesztette az eszméletét. Lola anyjának tényleg nagy büntetés volt, hogy hallja, amint a lányát megerőszakolják, de az is szívfacsargató volt, ahogy a lánya első szerelmét agyon verik. Luke csak ott feküdt a földön vérző orral és szájjal. Nem sokára Lola is kijött a szobából. Szemei pirosak és feldagadtak voltak a sírástól.
- Engedd el. – szólt Mr. Big az anyukát lefogó két emberre.
Amint megszabadult az anyuka, levette a szájáról a tapaszt és oda futott a lányához, akivel jó szorosan megölelték egymást.
-Remélem, egy életre megtanultátok a leckét. – szólt közbe Mr. Big. – Most pedig kotródjatok!
Luke-ot egy srác kihozta az utcára, távolabb a maffia bejáratánál lefektette a földre, mert még mindig nem eszméleténél. Szerencsére Lola-nál ott volt a telefon, így gyorsan mentőt tudtak hívni, ami pár perc múlva szirénázva vitte Luke-ot a kórházba. A kórházban ellátták a fiú sebeit és felhívták a szüleit is. Lola és az anyukája hazamentek. Megbeszélték, hogy a következő napi teendőjük a zár lecserélése lesz. Felvetették azt az ötletet, hogy elköltöznek máshová, de nem lenne semmi értelme. Ha itt rájuk találtak a maffia emberei, akkor máshol is rájuk fognak találni. Lola elmesélte az anyjának, hogy mi történt vele abban a kis szobába. Az anyuka látszólagosan is megkönnyebbül, hogy nem érték a lányához egy újjal sem.

8 megjegyzés:

  1. Szia! :)
    Ughh, mekkora egy seggfej ez a Mr. Big! :@ Legszívesebben saját kezeimmel tépném darabokra! Miért nem jelentik fel őket a rendőrségen? Most már okuk is van rá: betörés, emberrablás, fenyegetés, „nemi erőszak”. Arról a zsaruknak nem kell tudni, hogy csak színjáték volt az egész. :DD De persze tudom, hogy egy egész maffiát nehéz feljelenti a rendőrségen, mert ki tudja, hátha vannak ott téglák, stb... De azért mégis! :-]
    Kíváncsi vagyok, hogy ezek után mi lesz Lolával és az anyukájával. És Luke-kal. Jaj, szegény...:( Miért kell mindig agyon verni az embereket? Nem elég, ha kap néhány fülest azt kész? :c
    Siess a kövivel! ^^
    Puszi: Cassie

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hali!:)
      Most már megnyugodhatsz, mert nem lesz többé maffia, max csak a neve kerül elő a történet folytatásában. ;)
      Nem kell sokáig várnod arra, hogy megtudd, mi lesz a folytatás ;)
      Holnap hozom a következőt!
      Puszi <3

      Törlés
  2. Basszus, de utálom ezt a 'főnököt'! Szegény Luke, annyira sajnálom, hogy így elverték:(
    De nagyon jó rész lett!! Nagyon várom a következőt!!<3 :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett :)
      Holnap hozom a következőt! <3

      Törlés
  3. Szia! :D Eddig még nem komiztam, de most muszáj volt. Annyira várom már a következő részt. :) Siess! És remélem Luke hamar meggyógyul.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)
      Örülök, hogy komiztál, jól esik a dicséret!:)
      Holnap hozom a következőt!:)

      Törlés
  4. Hú basszus..... Ennél jobb fanfictiont az életbe nem találtam meg :3 :0 Szinte látom a fejemben az eseményeket.....:0

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. El sem tudod képzelni, hogy most mennyire úszok a boldogságom!!!! *-*
      Örülök, hogy ennyire megtetszett a blog.:)

      Törlés