2014. december 19., péntek

24. fejezet



Sziasztok!:
Végre szünet van! Haleluja! *-*
Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de én már alig vártam ezt a napot!
Megjöttem egy újabb résszel!
Remélem tetszik!:)
Mit gondoltok? Luke és Lola újra összejönnek?
Jó olvasást!
Puszi :*

# Lola
A pulzusom megemelkedett és szaporábban vettem a levegőt. Nathan lecsúsztatta a kezét a derekamra, én pedig a mellkasán pihentettem az enyémet. Picit szétnyitottam a számat és már meg is éreztem Nathan puha, nedves ajkát.
- Khm?! – szakadtunk el egymástól hirtelen és mindketten a hangirányába fordultunk. – Lola, beszélhetnénk?

Luke állt ott előttünk. Kettős érzelmek kavarogtak bennem. A pokolba kívántam volna, ami miatt nem élvezhettem Nathan csókját, ami nagyon más volt, mint Luke-é. Másrészt pedig előjöttek a régi emlékek. A suli váltás óta csak gépen keresztül beszéltünk. Egyszer sem merült fel az, hogy találkozzunk is, de most itt áll előttem életnagyságban.
- Én… Elmegyek a mosdóba. – nyögte ki nagy nehezen Nathan.
- Siess. – súgtam oda neki.
Amikor Nathan hallótávolságon kívül került, akkor szólaltunk csak meg.
- Nem gondoltam volna, hogy egy fiúval foglak viszont látni. – törte meg a csendet Luke.
- Ez… most… kissé bonyolult. – dadogtam, mert tényleg nem tudtam, hogy most hogyan állok Nathan-nel.
- Én nem annak látom.
- Luke, mit akarsz?
- Téged! – jött közelebb hozzám, mire én eltoltam magamtól.
- Luke! – szóltam rá, egy kicsit erőteljesebben.
- Komolyan Lola!
- Most komolyan Luke! Még is mit vársz tőlem? Hogy menjek vissza hozzád? – tettem fel egy költői kérdést.
- Igen! – vágta rá egyből.
- Ezt te sem mondhatod komolyan! – ráztam meg a fejemet. – Hazudoztál; egy normális randink sem volt; amikor én totál beléd zúgtam, te csak annyit mondtál, hogy nagyon kedvelsz… Soroljam még? – akadtam ki.
- Emlékszel mit mondtam a bál estéjén? Hogy az érzelmek változnak. És az én érzéseim változnak. Szerinted nekem nem jelentett semmit se, amikor először lefeküdtünk? Nem csak neked lettek erősebb érzelmeid. A hazugságok, csak is azért voltak, mert nem akartam, hogy tudd ki is vagyok igazából.
- Hát… tényleg nem is tudom ki vagy igazából. – küszködtem a könnyeimmel. – Ha megint összejönnék veled, honnét tudnám, hogy nem akarsz megint valami pénzéhes, maffiás pasasnak eladni? – hadonásztam a kezeimmel a levegőben. – Hm?
- És erre emlékszel?
Ahogy feltette ezt a kérdést, már az ajkaimnak rontott és szenvedélyesen csókolni kezdett. Nem, most nem lehetek gyenge! – biztattam magamat. Akármennyire is imádtam Luke csókjait, most nem szabadott engednem. Próbáltam eltolni magamtól, de nem sikerült. Erősebb volt, mint én. Egyfolytában csak csókolt és csókolt.
- Itt meg mi folyik? – hallottam meg Jack erőteljes, majd csak arra eszméltem föl, hogy Luke már nem az ajkaimat falja.
- Hogy-hogy kijöttetek? – kérdeztem Jack-éket.
- Kiküldtek minket hangoskodásért, de ne terelj Lola! – szólt rám Jack, amitől még jobban sírhatnékom támadt. – Újra kérdezem! Mi folyik itt és hol van Nathan?
- Szóval Nathan-nek hívják. – szólalt meg Luke határozottabban.
- Hagyd ki őt ebből. – válaszoltam.

# Luke
Hát… Nagyon nem így terveztem az újbóli találkozást Lola-val, főleg, hogy pár perccel ezelőtt itt csókolózott egy nyálas képű ficsúrral. Úgy be tudtam volna törni a képét.
- Különben, te ki vagy? – szegezte nekem a kérdést a hű-most-aztán-menő-vagyok-mert-beszóltam-neki srác.
Rávághattam volna, hogy Lola expasija, vagy csak egy ismerős, de ami legdurvább kijelentésem lett volna, az az, hogy én vettem el a szüzességét. Látván Lola könnyen telt szemeit kétszer is meggondoltam, hogy mit fogok válaszolni a kérdésre. Szólásra akartam nyitni a számat, amikor Lola gondolt egyet és elfutott. Gondolkodás nélkül utána mentem, de aki beszólt srác, megfogta a karomat.
- Vedd le rólam a mocskos kezedet, még mielőtt eltöröm. – csak úgy köptem neki a szavaimat.
Kirántottam a kezemet és futottam Lola után. Nem volt nehéz kitalálni, hogy hová megy. A női mosdóban volt.
- Lola! – kiabáltam.
- Hagyj békén. – jött ki a hangja az egyik WC fülkéből. – Gyere ki légy szíves.
- Elnézést, de ez a lánymosdó! – jött ki az egyik WC fülkéből egy plaza cica.
Más esetben megnéztem volna magamnak és talán még flörtöltem is volna vele, de most hidegen hagyott, így flegma stílusba váltottam.
- Elnézést, de nem látod, hogy nem érdekel?!
Erre valami fura hangot adott ki, majd hátra dobta a haját és emelt fővel távozott.
- Lola, kérlek! – dőltem a fülke ajtónak. – Azt mondtad, hogy nem tudod, hogy ki vagyok igazából, gyere ki és elmesélem. – erre a kijelentésemre kicsapódott az ajtó és majdnem a földön kötöttem ki, annyira nekem vágódott az ajtó.
- Elmeséled? – kiabált. – És honnét tudjam, hogy megint nem hazudsz?
- Bízz bennem!
- A bizalmat ki kell érdemelni.
Oda sétált a tükörhöz, megigazította a haját, majd kiment. Egyből utána mentem, de megtartottam a két méter távolságot. Már csak annyit hallottam, hogy elköszön a barátaitól és a lépcső fele vette az irányt. Az ellenkező irányban a lift volt, így hát én oda mentem. Beszálltam a liftbe és pillanatokon belül a földszinten voltam. Oda mentem a lépcső aljához, ahol vártam Lola-t.
- Sikítok, ha nem hagysz békén. – mondta, mikor meglátott.
- Sötét van. Had vigyelek haza.
Hangos kifújta a levegőt, majd egymás mellett sétálva elhagytuk az épületet. Beültünk a kocsimba és már száguldoztunk haza fele. Az utat csöndben tettük meg. Nagy szám van, de most egy szót sem tudtam kinyögni. Megkérdezhettem volna, hogy hogy van, vagy hogy milyen a suli, de az csak szócséplés lett volna. Nem volt nagy forgalom az utakon, így szerencsére vagy sem, de alig 10 perc alatt Lola-nál voltunk.
- Hát… kösz a fuvart. – csatolta ki a biztonsági övét és már szállt volna ki, de megfogtam a kezét.
- Várj. Miért van kitárva az ajtótok? – lettem figyelmes a kinyitott ház ajtajára.
- Nem tudom és még egy villany sincs felgyújtva.
Leállítottam az autót és én is kiszálltam. Lola megfogta a kezemet és együtt mentünk be a házba. Az ajtó mellett felkapcsoltam a villanykapcsolót. Benéztünk a nappaliba és konyhába. Mindent rendben találtunk, semmi sem volt szokatlan. Felmentünk a lépcsőn, ami az emeletre vezetett. Lola anyukájának az ajtaja nyitva volt. Benéztem és tátva maradt a szánk. A szekrények ledöntve, a ruhák kiszórva belőle, az ágynemű a földön.
- Mi történt itt és hol van anya? – már potyogtak a könnyei Lola-nak.
- Ezt nézd.
Találtam egy cetlit az ágyon, mire ez volt ráírva: 

5 megjegyzés:

  1. Szia! :)
    Úristen! :O Mit akar Mr. Big már megint?? Még mindig Lolát? :O Basszus.... Remélem nem lesz Lola anyukájának semmi baja! :S Utálom Mr. Big-et!
    És mi az, hogy Luke azt hiszi, hogy csakúgy visszasétálhat Lola életébe?! Na, nem! Azt nem engedem! Igenis érdemelje ki Lola szerelmét, ha már ennyire akarja őt! Nehogy már azt higgye, hogy bármit megkaphat egyetlenegy csettintésére! Ajánlom, hogy Lola nehezítse meg Lüke dolgát! ;P De előbb mentsék meg Lola anyukáját. Miért vitte el Mr. Big egyáltalán? :/
    Ajj.. siess a következővel, mert válaszokat akarok!! :DD
    Puszi: Cassie
    U.i.: Kellemes ünnepeket és téli szünetet!! ^^.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)
      A következő részben majd meglátod, hogy mit is akart Mr. Big. ;)
      Sajnos Luke, azt hiszi, hogy minden megkaphat és mindent meg is kap....
      Az is majd kiderül, hogy miért vitték el Lola anyukáját, de a következő részre pár napot várnod kell!

      Én is kívánok Neked kellemes ünnepek és csuda jó szünetet! <3 Remélem azért hó is fog esni.:)

      Törlés
  2. Nemááááár!!! Jézus! Na, most is sikerült a legváratlanabbat kihoznod a történetből! Úristen... .esküszöm sokkot kaptam :DD
    Ahj, most várhatok egy hetet QnQ Nem baj, erős leszek, kibírom. Erős leszek, kibírom. Na jó, inkább csak kibírom... :D xxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez volt a célom, hogy legyen venne egy kis fordulat. :P
      Nyugi, nem kell egy hetet várnod rá, mert most a szünet miatt, heti két rész biztosan fel kerül ;)

      Törlés
  3. Haha, előre is Boldog Karácsonyt! :) És kellemes szünetet, vééégre elkezdődött *-*

    VálaszTörlés