Halihó!:D
Kezet fel! Kinek van elege a suliból?? Nekem!!! Holnap - vagyis szombaton is mehetek suliba.. Juppi!:/
Na, de mindegy is! Most péntek van, ami azt jelenti, hogy új fejezet!
Ehhez a részhez különösebb hozzáfűzni valóm nincs, csak annyi, hogy jó olvasást kívánok!:)
(zene) |
#Luke
Fogalmam
sincs mit gondoltam akkor, mikor elterveztem, hogy Lola-t oda adom Mr. Big-nek.
Sosem találkoztam ilyen angyali teremtéssel, mit amilyen ő. Általában a plaza
cicák és a könnyen kapható nők az eseteim, akik nem veszik a szívükre, ha egy
este után vége a történetnek. De Lola? Ő más. Nagyon más! Akárhányszor
elutasít, tudom, hogy jobban kell törnöm magamat, hogy a kedvére tegyek… Még
azon is gondolkoztam, hogy veszek neki virágot a pénteki randira. Én, Luke
Hemmings, virágot akarok venni egy lánynak?! Mi történt velem?
Péntek este:
Eldöntöttem,
hogy nem fogok kiöltözni egy randi miatt, csak is azért, hogy bevágódjak
Lola-nál. Magamat fogom adni. Fekete csőnadrágot vettem fel egy fehér, sima
pólóval. Fekete cipőt húztam húztam fel és a biztonság kedvéért elővettem a
kabátomat is a szekrényből. Hajamat felzseléztem és már készen is voltam.
Az autómnál
két nagydarab ember állt. Egyből tudtam, hogy a maffiától vannak.
- Mit
akartok? – mentem oda hozzájuk.
- Nyugi
kölyök, csak átadjuk a főnök üzenetét.
Nem
értettem, hogy mire céloznak, de nem sokáig kellett várnom, hogy megtudjam. Az
egyik hátulról lefogott, míg a másik pofozgatni kezdett, majd ököllel behúzott
párat, olyan annyira, hogy eleredt az orrom vére. A hátam mögött lévő férfi
elengedett, így hanyatt estem és a földön landoltam. Bekövetkezett az, amire
számítottam. Az oldalamat kezdték rugdosni. A fájdalomtól összegörnyedtem és
keservesen nyögtem.
- Csak, hogy
tudd. Mark-é a megbízás.
Még egy
utolsót belém rúgtak és ott hagytak. Próbáltam felállni, de elhagyott az erőm.
Tehetetlenül ott feküdtem a járdán és csak nyögtem kínomban…
Fogalmam
sincs, hogy meddig feküdtem a járdán, de összeszedtem minden erőmet,
megkapaszkodtam a kocsi oldalába és felálltam. Görnyedve beszálltam az autóba
és Lola házához vettem az irányt.
Amint oda
értem hozzájuk – szintén nehézkesen –, de kiszálltam az autóból és a ház ajtajához
mentem. Kopogtattam, majd pár pillanat múlva Lola mosolygós arcával találtam
magam szemben, de amint meglátott, lehervadt a mosoly az arcáról és a szája elé
kapta a kezét. Biztos gyönyörű látványt nyújthattam véres, összevert arccal.
- Luke. –
suttogta ijedtében.
Megfogta a
karomat és behúzott a lakásba.
- Kicsim ki
az? – hallottam meg anyukája hangját.
A hanghoz
nem sokára kép is társult.
- Anya, ő itt
Luke. Luke, az anyukám. – szólalt meg Lola remegő hangon.
- Veled meg
mi történt, fiam? – kérdezte Mrs. Roberts.
- Összetűzésbe
keveredtem pár rossz fiúval. – vallottam be, mert nem tudtam volna letagadni.
- Kicsim,
lásd el a sebeit. – mondta Lola-nak.
- Gyere.
Megfogta a
kezemet és felmentünk a szobájából nyíló fürdőszobába. Leültetett a kád szélére,
míg bevizesített egy törölközőt. Lábaim közé térdelt és óvatosan letörölte a
vért. Néha-néha felszisszentem a fájdalomtól. Sosem gondoltam volna, hogy
egyszer egy lány fogja ellátni a sérüléseimet.
- Sajnálom. –
törtem meg a csendet.
- Mit? –
fogta tenyere közé az arcomat.
- Hogy
elrontottam a randit.
- Itthon is
tudunk filmezni. – mosolygott, mi engem is mosolygásra késztetett.
Felállt,
majd bementünk a szobájába, ahol az ágyon elfeküdtünk és bekapcsoltuk a TV-t.
Nem volt
semmi érdekes, így egy zene csatornára kapcsoltunk és beszélgetni kezdtünk.
Rákérdezett, hogy kivel és miért keveredtem verekedésbe, amire csak azt mondtam,
hogy két fiúval, akikkel nem igazán vagyok jóba. Ez nem hazugság, csak éppen
nem mondtam el neki mindent.
- Annyira
titokzatos vagy. – hajtotta a fejét a mellkasomra, mire én jó szorosan magamhoz
öleltem.
- Hidd el!
Jobb, ha nem tudod a titkaimat. – pusziltam meg a feje búbját.
Csend
telepedett közénk. Nem kínos, hanem kellemes csend. Szavak nélkül is
megértettük egymást. Ő a mellkasomat simogatta, én pedig a hátát. Egyetlen egy
lánnyal sem volt még ilyen meghitt pillanatom. De ennek is vége szakadt, mert
kopogtattak. Lola kibontakozott az ölelésemből és törökülésbe ült mellém.
Tudtam, hogy csak az anyja lehet, így én is felültem. Nem akarom, hogy azt
higgye, hogy megrontom a lányát… Habár… Az a pillanat is be fog következni.
- Kislányom.
– jött be Mrs. Roberts. – Nekem most el kell mennem. Közbe jött egy
megbeszélés.
- Pénteken?
Este hatkor? – kérdezte Lola meglepődve.
- Igen,
sajnos. Türelmetlen az ügyfél, így most kell vele beszélnem. – magyarázkodott,
amiből egyből rájöttem, hogy hazudik.
- Aha. –
motyogta Lola. – Oké… Ahhoz képest nagyon kicsípted magad! – vigyorodott el.
Végig néztem
Mrs. Roberts-en és be kell valljam, Lola-nak tényleg igaza volt. Fehér feszülős
nadrág, fehér magas sarkú és piros, csipkés, mély kivágású blúz volt rajta. Ki
vesz ilyen sokat mutató ruhát egy megbeszélésre?
- Elfelejtettem
mosni. – vonta meg a vállát. – Luke, ha nem szeretnél ilyen állapotban haza
menni, akkor nyugodtan itt maradhatsz éjszakára.
- Köszönöm
Mrs. Roberts. – felcsillant a szemem az ajánlatától.
Egy teljes
éjszaka Lola-val… Bele sem merek gondolni…
- Kaja a
hűtőben. Sziasztok. – elköszönt, miközben kiment a szobából.
Még egy
ideig csendben voltunk, majd mikor hallottuk, hogy becsapódik a ház ajtaja,
Lola felugrott és átsietett a szemközti szobába, az anyja szobájába.
Követtem, mert nem értettem az egész jelenetet. Beléptem az ajtón és láttam,
hogy az ablaknál áll és nézeget kifele. Oda léptem mellé és láttam, hogy az
anyja egy férfi nyakába borul, majd beszállnak az autóba és elhajtanak.
- Így szokott
bánni minden ügyfelével? – néztem kérdően Lola-ra.
- Olyan
naivnak hisz. – mentünk vissza a szobájába, ahol leültünk az ágyra. – Mindig
valamilyen kifogással elmegy itthonról, hogy találkozzon ezzel a férfival. Már
vagy egy hónapja tart ez. Akárhányszor megkérdezem, hogy hova megy vagy kivel
találkozik, mindig tud rá valami értelmes választ adni. Szerinted miért nem
mondja el? – nézett rám.
- Amikor az
én anyám bemutatta a pasiját, az úgy kezelt, mintha 5 éves lennék, pedig már 10
voltam. Elvitt egy ugráló várba, ahol minden kaki szagú volt és vett nekem
dinoszauros képkifestőt. – felkuncogott. – Lehet, hogy téged meseszínházba
vinne és barbie babát kapnál. – böktem oldalba és én is elmosolyodtam, majd beállt
közénk egy pár perces csönd, amit Lola szakított meg.
- Szóval… Ma
este… itt alszol? – kérdezte félénken.
- Ha
szeretnéd, akkor igen, ha nem, nem. – simogattam meg az arcát.
Rám nézett
és a pólómnál fogva magához húzott és megcsókolt.
A végére már le sem lehetett vakarni a vigyort az arcomról ;D Ismételten nagyot alkottál, csak így tovább! :D Szegény Luke, elképzeltem, ahogy ott rugdossák a földön, és esküszöm, szívem szakadt meg! :D
VálaszTörlésJó párszor még meg fog szakadni a szíved, mert nem ez lesz az utolsó verekedős jelenet! :)
TörlésJaajj! :) Remek lett! :D Alig várom a következő részt:$
VálaszTörlésPuszil <3 :
xxCat
Jövő héten pénteken hozom a következőt!:)
TörlésSzia! :)
VálaszTörlésJajjj Luke..:/ Miért nem lehet annyival elintézni a dolgot, hogy megmondják neki, Marké az állás? Miért kellett összeverni? :/
És miért Marké a meló, ha már itt tartunk? És ki az a fickó, akivel Lola anyja találkozgat? Mondd, hogy nem Mr. Big! :o
Siess a kövivel! ^^
Puszi: Cassie
Ui.: Ajánlom Lükének, hogy ne csináljon semmi rosszat Lolával! :s :D
Szia!:)
TörlésHogy miért Mark-é a meló? A válaszom csak annyi, hogy miért ne?!:D Így izgalmasabb lesz a történet, majd meglátod!:)
Lola anyja, nem Mr. Big-gel randizgat, ne aggódjál! Csak egy férfival. Nem lesz jelentősége a történetben, csak így akartam bemutatni Luke szüleit is!
Hát..:D Ki tudja, hogy Luke mit fog csinálni Lola-val? ;)
Puszi :*