2014. október 17., péntek

14. fejezet


Halihó!:D
Kezet fel! Kinek van elege a suliból?? Nekem!!! Holnap - vagyis szombaton is mehetek suliba.. Juppi!:/
Na, de mindegy is! Most péntek van, ami azt jelenti, hogy új fejezet! 
Ehhez a részhez különösebb hozzáfűzni valóm nincs, csak annyi, hogy jó olvasást kívánok!:)


(zene)
#Luke
Fogalmam sincs mit gondoltam akkor, mikor elterveztem, hogy Lola-t oda adom Mr. Big-nek. Sosem találkoztam ilyen angyali teremtéssel, mit amilyen ő. Általában a plaza cicák és a könnyen kapható nők az eseteim, akik nem veszik a szívükre, ha egy este után vége a történetnek. De Lola? Ő más. Nagyon más! Akárhányszor elutasít, tudom, hogy jobban kell törnöm magamat, hogy a kedvére tegyek… Még azon is gondolkoztam, hogy veszek neki virágot a pénteki randira. Én, Luke Hemmings, virágot akarok venni egy lánynak?! Mi történt velem?

Péntek este:
Eldöntöttem, hogy nem fogok kiöltözni egy randi miatt, csak is azért, hogy bevágódjak Lola-nál. Magamat fogom adni. Fekete csőnadrágot vettem fel egy fehér, sima pólóval. Fekete cipőt húztam húztam fel és a biztonság kedvéért elővettem a kabátomat is a szekrényből. Hajamat felzseléztem és már készen is voltam.

Az autómnál két nagydarab ember állt. Egyből tudtam, hogy a maffiától vannak.
- Mit akartok? – mentem oda hozzájuk.
- Nyugi kölyök, csak átadjuk a főnök üzenetét.
Nem értettem, hogy mire céloznak, de nem sokáig kellett várnom, hogy megtudjam. Az egyik hátulról lefogott, míg a másik pofozgatni kezdett, majd ököllel behúzott párat, olyan annyira, hogy eleredt az orrom vére. A hátam mögött lévő férfi elengedett, így hanyatt estem és a földön landoltam. Bekövetkezett az, amire számítottam. Az oldalamat kezdték rugdosni. A fájdalomtól összegörnyedtem és keservesen nyögtem.
- Csak, hogy tudd. Mark-é a megbízás.
Még egy utolsót belém rúgtak és ott hagytak. Próbáltam felállni, de elhagyott az erőm. Tehetetlenül ott feküdtem a járdán és csak nyögtem kínomban…

Fogalmam sincs, hogy meddig feküdtem a járdán, de összeszedtem minden erőmet, megkapaszkodtam a kocsi oldalába és felálltam. Görnyedve beszálltam az autóba és Lola házához vettem az irányt.

Amint oda értem hozzájuk – szintén nehézkesen –, de kiszálltam az autóból és a ház ajtajához mentem. Kopogtattam, majd pár pillanat múlva Lola mosolygós arcával találtam magam szemben, de amint meglátott, lehervadt a mosoly az arcáról és a szája elé kapta a kezét. Biztos gyönyörű látványt nyújthattam véres, összevert arccal.
- Luke. – suttogta ijedtében.
Megfogta a karomat és behúzott a lakásba.
- Kicsim ki az? – hallottam meg anyukája hangját.
A hanghoz nem sokára kép is társult.
- Anya, ő itt Luke. Luke, az anyukám. – szólalt meg Lola remegő hangon.
- Veled meg mi történt, fiam? – kérdezte Mrs. Roberts.
- Összetűzésbe keveredtem pár rossz fiúval. – vallottam be, mert nem tudtam volna letagadni.
- Kicsim, lásd el a sebeit. – mondta Lola-nak.
- Gyere.
Megfogta a kezemet és felmentünk a szobájából nyíló fürdőszobába. Leültetett a kád szélére, míg bevizesített egy törölközőt. Lábaim közé térdelt és óvatosan letörölte a vért. Néha-néha felszisszentem a fájdalomtól. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer egy lány fogja ellátni a sérüléseimet.
- Sajnálom. – törtem meg a csendet.
- Mit? – fogta tenyere közé az arcomat.
- Hogy elrontottam a randit.
- Itthon is tudunk filmezni. – mosolygott, mi engem is mosolygásra késztetett.
Felállt, majd bementünk a szobájába, ahol az ágyon elfeküdtünk és bekapcsoltuk a TV-t.

Nem volt semmi érdekes, így egy zene csatornára kapcsoltunk és beszélgetni kezdtünk. Rákérdezett, hogy kivel és miért keveredtem verekedésbe, amire csak azt mondtam, hogy két fiúval, akikkel nem igazán vagyok jóba. Ez nem hazugság, csak éppen nem mondtam el neki mindent.
- Annyira titokzatos vagy. – hajtotta a fejét a mellkasomra, mire én jó szorosan magamhoz öleltem.
- Hidd el! Jobb, ha nem tudod a titkaimat. – pusziltam meg a feje búbját.
Csend telepedett közénk. Nem kínos, hanem kellemes csend. Szavak nélkül is megértettük egymást. Ő a mellkasomat simogatta, én pedig a hátát. Egyetlen egy lánnyal sem volt még ilyen meghitt pillanatom. De ennek is vége szakadt, mert kopogtattak. Lola kibontakozott az ölelésemből és törökülésbe ült mellém. Tudtam, hogy csak az anyja lehet, így én is felültem. Nem akarom, hogy azt higgye, hogy megrontom a lányát… Habár… Az a pillanat is be fog következni.
- Kislányom. – jött be Mrs. Roberts. – Nekem most el kell mennem. Közbe jött egy megbeszélés.
- Pénteken? Este hatkor? – kérdezte Lola meglepődve.
- Igen, sajnos. Türelmetlen az ügyfél, így most kell vele beszélnem. – magyarázkodott, amiből egyből rájöttem, hogy hazudik.
- Aha. – motyogta Lola. – Oké… Ahhoz képest nagyon kicsípted magad! – vigyorodott el.
Végig néztem Mrs. Roberts-en és be kell valljam, Lola-nak tényleg igaza volt. Fehér feszülős nadrág, fehér magas sarkú és piros, csipkés, mély kivágású blúz volt rajta. Ki vesz ilyen sokat mutató ruhát egy megbeszélésre?
- Elfelejtettem mosni. – vonta meg a vállát. – Luke, ha nem szeretnél ilyen állapotban haza menni, akkor nyugodtan itt maradhatsz éjszakára.
- Köszönöm Mrs. Roberts. – felcsillant a szemem az ajánlatától.
Egy teljes éjszaka Lola-val… Bele sem merek gondolni…
- Kaja a hűtőben. Sziasztok. – elköszönt, miközben kiment a szobából.
Még egy ideig csendben voltunk, majd mikor hallottuk, hogy becsapódik a ház ajtaja, Lola felugrott és átsietett a szemközti szobába, az anyja szobájába. Követtem, mert nem értettem az egész jelenetet. Beléptem az ajtón és láttam, hogy az ablaknál áll és nézeget kifele. Oda léptem mellé és láttam, hogy az anyja egy férfi nyakába borul, majd beszállnak az autóba és elhajtanak.
- Így szokott bánni minden ügyfelével? – néztem kérdően Lola-ra.
- Olyan naivnak hisz. – mentünk vissza a szobájába, ahol leültünk az ágyra. – Mindig valamilyen kifogással elmegy itthonról, hogy találkozzon ezzel a férfival. Már vagy egy hónapja tart ez. Akárhányszor megkérdezem, hogy hova megy vagy kivel találkozik, mindig tud rá valami értelmes választ adni. Szerinted miért nem mondja el? – nézett rám.
- Amikor az én anyám bemutatta a pasiját, az úgy kezelt, mintha 5 éves lennék, pedig már 10 voltam. Elvitt egy ugráló várba, ahol minden kaki szagú volt és vett nekem dinoszauros képkifestőt. – felkuncogott. – Lehet, hogy téged meseszínházba vinne és barbie babát kapnál. – böktem oldalba és én is elmosolyodtam, majd beállt közénk egy pár perces csönd, amit Lola szakított meg.
- Szóval… Ma este… itt alszol? – kérdezte félénken.
- Ha szeretnéd, akkor igen, ha nem, nem. – simogattam meg az arcát.
Rám nézett és a pólómnál fogva magához húzott és megcsókolt.

6 megjegyzés:

  1. A végére már le sem lehetett vakarni a vigyort az arcomról ;D Ismételten nagyot alkottál, csak így tovább! :D Szegény Luke, elképzeltem, ahogy ott rugdossák a földön, és esküszöm, szívem szakadt meg! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó párszor még meg fog szakadni a szíved, mert nem ez lesz az utolsó verekedős jelenet! :)

      Törlés
  2. Jaajj! :) Remek lett! :D Alig várom a következő részt:$
    Puszil <3 :
    xxCat

    VálaszTörlés
  3. Szia! :)
    Jajjj Luke..:/ Miért nem lehet annyival elintézni a dolgot, hogy megmondják neki, Marké az állás? Miért kellett összeverni? :/
    És miért Marké a meló, ha már itt tartunk? És ki az a fickó, akivel Lola anyja találkozgat? Mondd, hogy nem Mr. Big! :o
    Siess a kövivel! ^^
    Puszi: Cassie
    Ui.: Ajánlom Lükének, hogy ne csináljon semmi rosszat Lolával! :s :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)
      Hogy miért Mark-é a meló? A válaszom csak annyi, hogy miért ne?!:D Így izgalmasabb lesz a történet, majd meglátod!:)
      Lola anyja, nem Mr. Big-gel randizgat, ne aggódjál! Csak egy férfival. Nem lesz jelentősége a történetben, csak így akartam bemutatni Luke szüleit is!
      Hát..:D Ki tudja, hogy Luke mit fog csinálni Lola-val? ;)
      Puszi :*

      Törlés