Sziasztok!:)
Köszönöm szépen az előző részhez a komikat és a pipákat!:)
Nagyon örültem neki!:)
Remélem ez a rész is tetszeni fog!:)
# Luke
(zene) |
Lola ágyán
ültem és csak bámultam, ahogy az előttem lévő íróasztalnál ül és a laptop-ján
írja a házi feladatát. A telefonban addig nem hagytam békén, amíg bele nem
egyezett, hogy ide jöjjek. Betessékelt az ajtón, innivalóval kínált, majd a
házira hivatkozva feljöttünk a szobájába. Nem volt ismeretlen a hely, de azért
még egyszer körbe néztem. Most mindent tisztábban láttam, mint múltkor.
Rózsaszín stílust néztem ki belőle, de csalódtam. Jó értelemben. A falak
pirossal voltak lefestve. Alul sötétpiros, majd egyre jobban világosodott, míg
a plafonhoz ért, ahol már szinte fehér volt a fal. Ágya és bútorjai fehér színt
képviseltek. Nem vagyok hozzá szokva az ilyen színekhez, de nagyon bejött ez a
szoba. Unalmamban már azt sem tudtam mit kezdjek, ezért oda mentem Lolához és
az asztal mögötti falat kezdtem el vizslatni, amire képek voltak feltűzdelve.
Szinte mindegyik képen ő volt és a barátai. A vidám pillanataikat örökítették
meg, mert minden egyes képen mosolyogtak, vagy éppen viccesen grimaszoltak.
- Te is fel
szeretnél kerülni a falamra? – lenéztem és láttam, hogy Lola éppen engem
vizslat, vagy is vizslatott, miközben a képeket nézegettem.
- Hát… az
biztos, hogy az én képem feldobná ezt a kis valamit. – mutogattam a képekre,
ahogy egymáson és különböző szögekben voltak feltűzdelve.
- Hé! –
vigyorodott el, miközben finoman megbökte a hasamat, majd továbbra is a gépének
szentelte a figyelmét.
A széke mögé
álltam és úgy karoltam át Lolát. Kezeimet a nyaka körül pihentettem, majd a
fejemet az ő fejére hajtottam.
- Mikor fogod
már befejezni? – keservesen nyögtem a fülébe.
- Egy
pilllllllaaaanat. – nyújtotta el a hangokat.
Láttam, hogy
már csak ennyit gépel az írása alá: Készítette: Lola Roberts.
- És már kész
is. – elmentette, majd felém fordult. – Na, mit szeretnél csinálni?
- Te mit
szeretnél csinálni? – ültem le újra az ágyra, de ezúttal már egymással szemben
voltunk.
- Nem tudom.
Nézhetünk filmet, vagy sétálhatunk, kajálhatunk, vagy kajálhatunk film közben
vagy játszhatunk valamit. – sorolgatta az ötleteit.
- Játszani? –
húztam fel az egyik szemöldökömet és kajánul elvigyorodtam.
Először nem
értette az arckifejezésemet, de aztán rájött, mire nekem dobott egy plüss
mackót, ami az asztalán volt.
- Oh! Fúj! Te
perverz! Társasra gondoltam. Te pedig ááááá… - felállt a székéből és mérgében
járkálni kezdett.
- Na jól van
ám. – mosolyodtam el. – Akkor filmezzünk.
Lementünk a
nappaliba, ahol elhelyezkedtem a kanapén, míg Lola csinált pop corn-t. Megkérdezte, hogy
milyen filmet szeretnék megnézni, de én rábíztam a döntést. Azt hittem, hogy
valami romantikus, nyálas, akár zenés filmet fog lejátszani, de nem. A
Beavatott-at kezdtük el nézni, ami teljes egészében akció film. Megint nagyot csalódtam
benne, de persze jó értelemben. Az
jutott eszembe, ha már „mozizunk”, akkor miért ne vethetném be az ásító-ölelő
figurát. Felemeltem mindkét kezemet, mintha ásítanék, majd a jobb karommal át nyúltam
volna Lola vállai felett, ha nem szól közbe:
- Figyelmeztetlek!
Ha átkarolsz, akkor páros lábbal foglak a Holdra rúgni. – mondta komolyan, de
egy pillanatra se vette le a szemeit a TV képernyőjéről.
- Jaj ne már
Lola! – végül még is átkaroltam. – Félsz tőlem? – suttogtam a füleibe.
- Miért
félnék?
Ahogy felém
fordult és mélyen a szemeimbe nézett, ajkaink majdnem súrolták egymást.
Akaratlanul is a buli estéje jutott eszembe, amikor a bár pultnál, majd a
szobámba smároltunk. Éreztem meleg leheletét ajkaimon és bódító kókuszos
illatát az orromban.
- Legyél a
barátnőm! – mondtam határozottan a szemeibe nézve.
- Te hülye
vagy! – elhúzódott tőlem és figyelmét újra a TV-nek szentelte.
- Miért? –
értetlenkedtem. Minden más lány a egyből a nyakamba ugrott volna, de ő meg itt
húzza az agyamat.
- Ki akarna
veled egy jéghideg kapcsolatban lenni? – nézett rám újra, de most lenéző volt a
tekintete.
Vállainál
magam felém fordítottam, majd ajkaira támadtam. Eldőltünk a kanapén és én a
lábai közé helyezkedtem, úgy csókoltam szenvedélyesen tovább. Nem tiltakozott.
A nyelvem hegyével kényeztettem alsó ajkát és bejutásért könyörögtem. Lola
nagyobbra nyitotta a száját, így nyelvem mélyen behatolt a szájának belsejébe.
Tenyeremmel arcát simogattam, míg ő a derekamnál fogva szorosabban ölelt
magához, oly annyira, hogy biztos megérezte keményedő férfiasságomat. Kezem
haladt egyre lejjebb a mellére. Hüvelykujjammal mellbimbóját kezdtem el izgatni
és Lola felnyögött a gyönyörtől. Oldalán is végig vezettem a kezeimet, le a
seggéig, majd a térdhajlatába tettem a kezemet és egy kicsit felhúztam, mert
nem éppen voltam a legkényelmesebb pozícióban.
- Szóval ez
lenne neked jéghideg? – szakadtam el nagy nehezen ajkaitól. – Én egészen
másként látom. Tényleg annyira szörnyű lenne, ha a barátnőm lennél? –
kérdeztem, majd hallottam, hogy a zárában elfordul a kulcs.
- Basszus ez
anya lesz! – vállaimnál fogva ellökött magától, mire leestem a földre. – Ne
mozdulj és maradj csöndben! – figyelmeztetett, mire felkelt a kanapéról,
átlépett rajtam, megigazította a haját és a ruháját, majd a ház ajtaja felé
ment.
- Szia anyu!
– köszöntött neki vidáman, legalább is próbálta vidáman mondani.
- Szia
drágám! Milyen volt a suli?
- Hát…tudod
elment és neked a munka?
- Szörnyű
volt, úgy hogy másra sem vágyom, mint egy forró fürdőre és valami kajára.
Rendelsz valamit kicsim? – hangja egyre halkabb volt, így tudtam, hogy a
szobája fele ment.
- Igen,
persze.
Lola újra
visszajött a kanapéhoz, mire én felálltam a földről, ahol eddig gubbasztottam.
- El kell
tűnnöd. Azonnal! – hangsúlyozta ki az ’azonnal’ szót.
- Ne már. –
hisztiztem. – Hadd ismerkedjek meg anyucival. – mondtam tréfálkozva, miközben
az ajtóhoz vonszolt.
- Majd. De
nem ma és nem most. – nyitotta ki előttem az ajtót, majd elhagytam a küszöböt.
Rám akarta csapni az ajtót, de megállítottam.
- Akkor
holnap reggel érted jövök és együtt megyünk a suliba. – mondtam vigyorogva.
- Nem. –
vágta rá egyből.
- Nem?! Ha
nem változtatod meg a ’nem’-edet ’igen’-re, akkor itt fogok dörömbölni az ajtón
egész éjszaka. - közelebb hajoltam hozzá, hogy még nyomatékosabbá tegyem a
mondani valómat.
- Legyen.
Reggel nyolcra itt vagy. – mondta dühösen, majd becsapta az orrom előtt az
ajtót.
Felemelt
fejjel, dicsőség teljesen, arcomon levakarhatatlan mosollyal mentem haza.
Nagyon jó lett!!
VálaszTörlésSiess a kövivel !!
Luke.. Most miért kell becsapni szegény Lolát :/
Hemmo de huncut vagy !! :):)
Örülök, hogy tetszett!:)
TörlésPár nap múlva hozom a kövit!:)
Azta, ez nagyon jó lett!! Nagyon tetszik a blogod, szóval várom a következőt!:D Kérlek, siess!:))
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszett!:)
TörlésPár nap múlva hozom a kövit!:)
Istenem mekkora szemét ez a Luke :D De az nagyon tetszik, hogy Lola azért nem adja egy könnyen magát ;)
VálaszTörlésDe nagyon jó rész lett és várom a folytatás :) <3
Pár nap múlva hozom a következőt és garantáltak a meglepetések! <3
TörlésJó rész volt! :D Sajnálom szegény Lolát hogy Luke csak átveri. :( Miért tesz ilyet? Remélem azért meg gondolja magát Luke. ;)
VálaszTörlésAnnyira jó olvasni ezeket a kommenteket, hogy mindenki támadja Luke-ot és sajnálja Lola-t...:D Már meg van írva a 15-ik fejezetig és nagyon nagy fordulatokat vesz majd a történet!:D
TörlésHi! :D
VálaszTörlésAjjjj, Lola.. Muszáj bedőlnöd ennek a féregnek, muszáj?:'c Istenem.. Vajon mi lesz vele, ha kiderül számára Lüke Luke eredeti terve? Szegénynek tuti össze fog törni majd a szíve..:'c Utálom Luke-ot!!:@
A kérdésedre válaszolva pedig: mondd el az igazat, hogy ki az a ‘~B’! :PP
Várom a kövit!^^
Puszi: Cassie
Lüke Luke :D Ez tetszik!! :D
TörlésHát... ha ennyire tudni szeretnéd, akkor igen! Az erdőbeli csaj (amit a prológusban lehet olvasni), ő az a ~B. :D
Remélem most megkönnyebbítettem a lelki világodat! :D
Pár nap múlva hozom a következőt!:D