2014. augusztus 26., kedd

6. fejezet

Sziasztok!:)
Köszönöm szépen az előző részhez a komikat és a pipákat!:)
Nagyon örültem neki!:)
Remélem ez a rész is tetszeni fog!:)


# Luke
(zene)
Lola ágyán ültem és csak bámultam, ahogy az előttem lévő íróasztalnál ül és a laptop-ján írja a házi feladatát. A telefonban addig nem hagytam békén, amíg bele nem egyezett, hogy ide jöjjek. Betessékelt az ajtón, innivalóval kínált, majd a házira hivatkozva feljöttünk a szobájába. Nem volt ismeretlen a hely, de azért még egyszer körbe néztem. Most mindent tisztábban láttam, mint múltkor. Rózsaszín stílust néztem ki belőle, de csalódtam. Jó értelemben. A falak pirossal voltak lefestve. Alul sötétpiros, majd egyre jobban világosodott, míg a plafonhoz ért, ahol már szinte fehér volt a fal. Ágya és bútorjai fehér színt képviseltek. Nem vagyok hozzá szokva az ilyen színekhez, de nagyon bejött ez a szoba. Unalmamban már azt sem tudtam mit kezdjek, ezért oda mentem Lolához és az asztal mögötti falat kezdtem el vizslatni, amire képek voltak feltűzdelve. Szinte mindegyik képen ő volt és a barátai. A vidám pillanataikat örökítették meg, mert minden egyes képen mosolyogtak, vagy éppen viccesen grimaszoltak.
- Te is fel szeretnél kerülni a falamra? – lenéztem és láttam, hogy Lola éppen engem vizslat, vagy is vizslatott, miközben a képeket nézegettem.
- Hát… az biztos, hogy az én képem feldobná ezt a kis valamit. – mutogattam a képekre, ahogy egymáson és különböző szögekben voltak feltűzdelve.
- Hé! – vigyorodott el, miközben finoman megbökte a hasamat, majd továbbra is a gépének szentelte a figyelmét.
A széke mögé álltam és úgy karoltam át Lolát. Kezeimet a nyaka körül pihentettem, majd a fejemet az ő fejére hajtottam.
- Mikor fogod már befejezni? – keservesen nyögtem a fülébe.
- Egy pilllllllaaaanat. – nyújtotta el a hangokat.
Láttam, hogy már csak ennyit gépel az írása alá: Készítette: Lola Roberts.
- És már kész is. – elmentette, majd felém fordult. – Na, mit szeretnél csinálni?
- Te mit szeretnél csinálni? – ültem le újra az ágyra, de ezúttal már egymással szemben voltunk.
- Nem tudom. Nézhetünk filmet, vagy sétálhatunk, kajálhatunk, vagy kajálhatunk film közben vagy játszhatunk valamit. – sorolgatta az ötleteit.
- Játszani? – húztam fel az egyik szemöldökömet és kajánul elvigyorodtam.
Először nem értette az arckifejezésemet, de aztán rájött, mire nekem dobott egy plüss mackót, ami az asztalán volt.
- Oh! Fúj! Te perverz! Társasra gondoltam. Te pedig ááááá… - felállt a székéből és mérgében járkálni kezdett.
- Na jól van ám. – mosolyodtam el. – Akkor filmezzünk.

Lementünk a nappaliba, ahol elhelyezkedtem a kanapén, míg Lola csinált pop corn-t. Megkérdezte, hogy milyen filmet szeretnék megnézni, de én rábíztam a döntést. Azt hittem, hogy valami romantikus, nyálas, akár zenés filmet fog lejátszani, de nem. A Beavatott-at kezdtük el nézni, ami teljes egészében akció film. Megint nagyot csalódtam benne, de persze jó értelemben.  Az jutott eszembe, ha már „mozizunk”, akkor miért ne vethetném be az ásító-ölelő figurát. Felemeltem mindkét kezemet, mintha ásítanék, majd a jobb karommal át nyúltam volna Lola vállai felett, ha nem szól közbe:
- Figyelmeztetlek! Ha átkarolsz, akkor páros lábbal foglak a Holdra rúgni. – mondta komolyan, de egy pillanatra se vette le a szemeit a TV képernyőjéről.
- Jaj ne már Lola! – végül még is átkaroltam. – Félsz tőlem? – suttogtam a füleibe.
- Miért félnék?
Ahogy felém fordult és mélyen a szemeimbe nézett, ajkaink majdnem súrolták egymást. Akaratlanul is a buli estéje jutott eszembe, amikor a bár pultnál, majd a szobámba smároltunk. Éreztem meleg leheletét ajkaimon és bódító kókuszos illatát az orromban.
- Legyél a barátnőm! – mondtam határozottan a szemeibe nézve.
- Te hülye vagy! – elhúzódott tőlem és figyelmét újra a TV-nek szentelte.
- Miért? – értetlenkedtem. Minden más lány a egyből a nyakamba ugrott volna, de ő meg itt húzza az agyamat.
- Ki akarna veled egy jéghideg kapcsolatban lenni? – nézett rám újra, de most lenéző volt a tekintete.
Vállainál magam felém fordítottam, majd ajkaira támadtam. Eldőltünk a kanapén és én a lábai közé helyezkedtem, úgy csókoltam szenvedélyesen tovább. Nem tiltakozott. A nyelvem hegyével kényeztettem alsó ajkát és bejutásért könyörögtem. Lola nagyobbra nyitotta a száját, így nyelvem mélyen behatolt a szájának belsejébe. Tenyeremmel arcát simogattam, míg ő a derekamnál fogva szorosabban ölelt magához, oly annyira, hogy biztos megérezte keményedő férfiasságomat. Kezem haladt egyre lejjebb a mellére. Hüvelykujjammal mellbimbóját kezdtem el izgatni és Lola felnyögött a gyönyörtől. Oldalán is végig vezettem a kezeimet, le a seggéig, majd a térdhajlatába tettem a kezemet és egy kicsit felhúztam, mert nem éppen voltam a legkényelmesebb pozícióban. 
- Szóval ez lenne neked jéghideg? – szakadtam el nagy nehezen ajkaitól. – Én egészen másként látom. Tényleg annyira szörnyű lenne, ha a barátnőm lennél? – kérdeztem, majd hallottam, hogy a zárában elfordul a kulcs.
- Basszus ez anya lesz! – vállaimnál fogva ellökött magától, mire leestem a földre. – Ne mozdulj és maradj csöndben! – figyelmeztetett, mire felkelt a kanapéról, átlépett rajtam, megigazította a haját és a ruháját, majd a ház ajtaja felé ment.
- Szia anyu! – köszöntött neki vidáman, legalább is próbálta vidáman mondani.
- Szia drágám! Milyen volt a suli?
- Hát…tudod elment és neked a munka?
- Szörnyű volt, úgy hogy másra sem vágyom, mint egy forró fürdőre és valami kajára. Rendelsz valamit kicsim? – hangja egyre halkabb volt, így tudtam, hogy a szobája fele ment.
- Igen, persze.
Lola újra visszajött a kanapéhoz, mire én felálltam a földről, ahol eddig gubbasztottam.
- El kell tűnnöd. Azonnal! – hangsúlyozta ki az ’azonnal’ szót.
- Ne már. – hisztiztem. – Hadd ismerkedjek meg anyucival. – mondtam tréfálkozva, miközben az ajtóhoz vonszolt.
- Majd. De nem ma és nem most. – nyitotta ki előttem az ajtót, majd elhagytam a küszöböt. Rám akarta csapni az ajtót, de megállítottam.
- Akkor holnap reggel érted jövök és együtt megyünk a suliba. – mondtam vigyorogva.
- Nem. – vágta rá egyből.
- Nem?! Ha nem változtatod meg a ’nem’-edet ’igen’-re, akkor itt fogok dörömbölni az ajtón egész éjszaka. - közelebb hajoltam hozzá, hogy még nyomatékosabbá tegyem a mondani valómat.
- Legyen. Reggel nyolcra itt vagy. – mondta dühösen, majd becsapta az orrom előtt az ajtót.
Felemelt fejjel, dicsőség teljesen, arcomon levakarhatatlan mosollyal mentem haza.

10 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett!!
    Siess a kövivel !!
    Luke.. Most miért kell becsapni szegény Lolát :/
    Hemmo de huncut vagy !! :):)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett!:)
      Pár nap múlva hozom a kövit!:)

      Törlés
  2. Azta, ez nagyon jó lett!! Nagyon tetszik a blogod, szóval várom a következőt!:D Kérlek, siess!:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett!:)
      Pár nap múlva hozom a kövit!:)

      Törlés
  3. Istenem mekkora szemét ez a Luke :D De az nagyon tetszik, hogy Lola azért nem adja egy könnyen magát ;)
    De nagyon jó rész lett és várom a folytatás :) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pár nap múlva hozom a következőt és garantáltak a meglepetések! <3

      Törlés
  4. Jó rész volt! :D Sajnálom szegény Lolát hogy Luke csak átveri. :( Miért tesz ilyet? Remélem azért meg gondolja magát Luke. ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Annyira jó olvasni ezeket a kommenteket, hogy mindenki támadja Luke-ot és sajnálja Lola-t...:D Már meg van írva a 15-ik fejezetig és nagyon nagy fordulatokat vesz majd a történet!:D

      Törlés
  5. Hi! :D
    Ajjjj, Lola.. Muszáj bedőlnöd ennek a féregnek, muszáj?:'c Istenem.. Vajon mi lesz vele, ha kiderül számára Lüke Luke eredeti terve? Szegénynek tuti össze fog törni majd a szíve..:'c Utálom Luke-ot!!:@
    A kérdésedre válaszolva pedig: mondd el az igazat, hogy ki az a ‘~B’! :PP
    Várom a kövit!^^
    Puszi: Cassie

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lüke Luke :D Ez tetszik!! :D
      Hát... ha ennyire tudni szeretnéd, akkor igen! Az erdőbeli csaj (amit a prológusban lehet olvasni), ő az a ~B. :D
      Remélem most megkönnyebbítettem a lelki világodat! :D
      Pár nap múlva hozom a következőt!:D

      Törlés