2. fejezet

Halihó!:D
Nem is jutok szóhoz!!!! 8 feliratkozó?? O.o Úristen!!! *.*
Remélem ez a rész is tetszeni fog és kommiztok is!
Ez a rész egy kicsit rövid lett, de a továbbiakban hosszú részekkel fogok jelentkezni.
Még annyit fűzni ehhez a fejezethez, hogy mostantól kezdődik el a Luke & Lola páros kapcsolata..:)

 # Lola

- Mi olyan nevetséges? – kérdeztem és már kezdtem egy kicsit bosszús lenni.

- Az, hogy az egész lap csak ’Luke’ feliratokból áll és mivel az osztályban csak engem hívnak Luke-nak, így bizonyára egész végig rám gondolhattál, mikor ezeket írogattad.

Azt hittem, hogy helyben fogok elsüllyedni szégyenemben, mikor végig néztem a lapomon. Minden hová az ő nevét irkáltam, valahova még szívecskéket is rajzoltam a neve mellé.

- Én…én…csak… - dadogtam, majd gyors összegyűrtem a lapot.

- Nyugi, nem para. – mondta lazán. – Most már tudom, hogy bejövök neked.

Ezzel a mondatával felkapta a táskáját és kivonult az osztályból, mert időközben megszólalt a csengő, amit én nem vettem észre.

A következő óráim nagyon gyorsan elteltek és szerencsémre egyik szünetben sem futottam össze Luke-kal. Most nagyon beégtem nála és ezután, nem is tudom letagadni, hogy tetszik.

Mivel jó idő volt, így mindenki kiment az udvarra, hogy ott fogyaszthassák el az ebédjüket. Ki érve a szabadba egyből megpillantottam a barátnőim és oda siettem hozzájuk, de eközben nem tudtam figyelmen kívül hagyni azt a nagy színpadot, rajta egy szerencsekerékkel, amit nem rég építettek a udvar kellős közepébe.

- Pont jókor jöttél Lola. Nem sokára kezdődik. – mondta izgatottam Kate barátnőm.

- Mi kezdődik? – értetlenkedtem.

- Sh. – szólt rám és már az iskola bizottság elnöke beleszólt a mikrofonba.

- Hölgyeim és uraim! – kiabált. – Eljött az a perc, amire mindenki várt. Eljött hozzánk egy kis ír manó, hogy e szerencsekerék segítségével feladatokat osszon ki a pároknak. Aki elbukik, nem teljesíti a feladatot, ő nekik meg kell ebbe a kis főzetbe fürödniük. – mutatott a mellette lévő hatalmas edényre, ami nagyon bűzlött. - Hal, savanyú tej és napon érlelt sajt keveréke. – fúj, undorító. – Szóval, ki azaz önként vállalkozó, aki teljesítene egy feladatot?

- Én!

- Én is!

- Én is! – mentek fel a színpadra a nagymenő focisták és egy-egy párt választottak maguk mellé.

- Ez valami beavatás, vagy mi a szösz? – kérdezte Zoé, mire megrándítottam a vállamat, hogy ’nem tudom’.

- Szeretne még valaki jelentkezni? – kérdezte az elnök.

- Én. – szólalt meg valaki hátulról.

Mindenki a hang irányába kapta fejét. Komolyan, ő minden hol ott van? – tettem fel magamban a kérdést, amire gondolkodás nélkül is tudtam a választ. Luke még egyet szívott a cigijéből, majd eldobta és az asztalok között ingázott, míg el nem ért a színpadhoz. Fellépett rá és megállt Jason, az elnök mellett.

- Jól van haver! – tette Luke vállára a kezét.

A fiú az említett testrészére nézett, majd megfogta Jason-t a csuklójánál és elvette a válláról a kezét.

- Nem vagyunk haverok! – jelentette ki.

- Hát oké. – lépett egyet arrébb Jason. Nevetséges volt az egész szituáció. – Válasz magadnak egy párt.

Luke lassan végig nézett a tömegen, majd megállapodott rajtam a szeme. Gyorsan felkeltem a helyemről és az épület felé vettem az irányt, hogy mi hamarabb be tudjak menni az iskolába. Sajnos bekövetkezett az, amire még a legmerészebb álmaimban sem akartam.

- Lola Roberts-et választom. – mondta be hangosan Luke a mikrofonba.

- Gyere Lola, ne fuss el. – mondta Jason.

Lassan megfordultam, vettem egy mély levegőt és ökölbe szorított kézzel mentem fel a színpadra, ahol Luke teli vigyorral várt. Mellé álltam, mire átkarolta a vállamat és vártuk, hogy megforgassák a szerencsekereket. Fel sem tudtam fogni, hogy mi történik körülöttem, annyira elbódított Luke férfias illata. Közbe-közbe rám pislantott, mire lehajtottam a fejemet vagy elnéztem mellette.

- Oké, Luke és Lola! Ti jöttök. – forgatta meg Jason a kereket. – A ti feladatotok pedig az, hogy el kell készítenetek egy halas sütit, majd valamelyik nevelővel meg kell etetni és ezt fel kell venni videóra. Ha holnap délig nem lesz meg a videó, akkor meg kell abban fürödnötök.

Azt hittem ott nyomban fogok elájulni. Milyen szokás lett ez a szívatás? Egyik évben sem volt még ilyen… Most meg süthetek valamilyen halas sütit és meg kell etetnem az egyik tanárral. Azt hiszem, most fogok elájulni.

- Akkor nálad ötkor találkozunk. – mondta Luke, majd lesétált a színpadról.

- Oké. – vágtam rá egyből, majd elgondolkoztam és utána kiabáltam. – Várj! Azt sem tudod, hogy hol lakom!

- Te csak azt hiszed. – kacsintott, majd eltűnt a többi ember közt.