Halihóóó!!!
OMG! O.o El sem hiszem, hogy ti milyen fantasztikusak vagytok!!! 4 feliratkozó és még csak a prólogust tettem fel!!!
Remélem az első fejezet is elnyeri a tetszéseteket. Ez a blog egy kicsit más, mint amit megszokhattatok tőlem, de miért is ne? Mindig ki kell próbálni valami újat!
A kommit és a pipát el ne felejtsétek! Jó olvasást! Puszi :***
# Lola
Luke
Hemmings. Már a tanév kezdete óta csak is ez az egy név jár a fejemben. Már az
első nap, mikor belépett az iskola kapuin, lányok ezrei figyelték mozzanatait,
velem együtt. Szőke haja, mely az ég felé egyenesedett és csodálatos tengerkék
szeme minden lányt elvarázsolt, sőt még néhány fiút is. Száján lévő patkó
piercing még rossz fiúsabbá tette kinézetét.
A pletykák
sem hazudtolták meg magukat. Már vagy ez a negyedik iskola, amelyikbe a három
gimnazista évei alatt járt, mert minden honnét elbocsájtották rossz
magaviselete alatt. Az legutóbbi iskoláját, azért hagyta ott, mert viszonya
volt a magyar tanárnőjével.
És, hogy ki
vagyok én? Mondhatnám, hogy a suli legnépszerűbb lánya, de akkor hatalmasat
hazudnék. Én, Lola Roberts csak egy átlagos gimnazista lány vagyok, aki tini
problémákkal küzd. Tizenhét éves vagyok és még sosem volt egyetlen fiú sem. A
legjobb barátnőimnek, Kate-nek már van egy komoly kapcsolata, Zoé-nak pedig
alakulóban van valami egy fiúval.
- Ne feledd
Lola, az idén mindenképpen be kell pasiznod. – mondta határozottan Kate,
miközben a szekrénybe pakoltuk be a tancuccainkat.
- Tavaly is
ezt mondtad. – válaszoltam unottan. – Ha emlékeznél, akkor tudnád, hogy egyik
fiú sem tetszik az iskolából.
- Na és ő? –
bökte meg az oldalamat, majd én is arra fordítottam a fejemet, amerre ő.
És ott volt
ő. Luke. Ahogy végig vonult a folyosón minden szempár rászegeződött. A táskája
a lazán lógott a vállán, kezeit a fekete farmer nadrágjába bújtatta, aminek a színe
pont passzol fekete bőrdzsekijéhez és a kék pólójához. A sötét ruházata
kiemelte a világoskék szemét. Még én is tátott szájjal néztem, ahogy elvonul
mellettünk.
- Igazi álom
pasi. – jegyezte meg barátnőm.
- Kicsoda? –
jött oda hozzánk Kate barátja, Alex.
- Luke. Luke
Hemmings. – válaszoltam kérdésére, miután abbahagyta a csók csatát
barátnőjével.
- Együtt
járok vele matekra. Nem valami észkombájn. – jegyezte meg lenézően.
Pár pillanat
múlva becsöngettek és mentünk az óránkra. Már javában folyt a kreatív írás óra,
mikor kopogtattak az ajtón és a tanár betessékelte a kint álló személyt.
- Új diák! –
szólt hozzá a tanár. – Először még elnéztem, hogy későn vette fel ezt a
tantárgyat, de hogy az legelső óráján már elkésett… C-c-c-c… - rázogatta a fejét Mr. Little. – Üljön le és
alkosson valamit óra végéig, addig eldöntöm a büntetését.
Mint mindig,
most is ő volt a középpontban. A helyiségben mindenki őt figyelte, hogy, hogyan
vonul végig az osztálytermen. Az előttem lévő, üres padban foglalt helyet, majd
egy ’hello csajszi’ megjegyzést küldött a mellette ülő lánynak. Először még azt
gondoltam volna, hogy milyen szánalmas, de aztán rájöttem, hogy nekem is
csorogna a nyálam, ha kapnék tőle, egy ’hello csajszi’-t.
Az órai
feladat az volt, hogy a nyári élményeinkről kellett írni egy, egy oldal
terjedelmű fogalmazást. Mikor végeztem kivittem a tanárnak. Igaz, pár lépés
volt csak a tanári asztalig, de éreztem magamon Luke égető pillantásait. Mivel
nem vagyok igazán megelégedve magammal, így inkább szégyent éreztem és zavarba
jöttem, minthogy dicsőséget. Lehajtott fejjel kullogtam vissza az asztalomhoz,
miközben a szemem sarkából Luke-ot figyeltem, ahogy szemeivel végig mér. Gyors
leültem a székre és egy újabb lapot vettem elő, hogy firkálgassak az óra
további részébe.
- Pfffuuu te!
– Luke hátrafordult hozzám. – Olyan segged van, hogy még én… - nem tudta
befejezni a mondatát, mert a tanár rászólt.
A szívem
majd’ kiugrotta a helyéről. Soha senki nem mondott még nekem ilyeneket. Ezt
most komolyan is gondolhatta vagy csak gúnyolódott, hogy nem vagyok Ms. Tökély?
Gondolataimat inkább a művészi rajzomra tereltem, ami nem állt másból, mint egy
napocskából és valami virághoz nem hasonlítható alakból.
- Legközelebb,
ha szeretnél egy autogramot, akkor nyugodtan szólj. – hallottam meg egy hangot
a fejem fölött.
Felnéztem és
Luke gyönyörű kék szemeivel találtam magam szemben. Nem értettem, hogy ezt
miért is mondta, ezért magasba szökő szemöldökkel méregettem, mire elnevette
magát.
- Mi olyan
nevetséges? – kérdeztem és már kezdtem egy kicsit bosszús lenni.
Nagyon tetszik a blogod és izgatottan várom a folytatást :)
VálaszTörlés