2.5. fejezet

Sziasztok!:)

Mivel egész héten itthon voltam betegség miatt, így próbáltam fejezeteket írni és a design blogomon aktív lenni. Amiket terveztem erre a hétre, azt mind sikerült megcsinálnom, így büszke vagyok magamra.

Ma még küldhetitek a tesztre a válaszokat, mert eddig senkitől sem kaptam, ami egy kicsit elszomorított! :(

Remélem tetszeni fog ez a fejezet is! :)

Jó olvasást! :)

Puszi :*

 

# Lola

- Mi lenne, ha a hétvégén haza utaznánk anyudhoz? - kérdezte Christian ebéd közben.
Majdnem félrenyeltem, amikor meghallottam és felfogtam, hogy valójában mit is kérdezett.
- Hát... Nem hiszem, hogy... ööö... jó ötlet lenne... - dadogtam.
- Miért? - kérdezte egyszerre vissza. - Tök rég voltál otthon, meg én is csak kétszer vagy háromszor találkoztam anyuddal.
- Miért akarsz te anyummal találkozni? - megmondhatatlan okból, de vigyorogni kezdtem.
- Hát... - közelebb hajolt hozzám és suttogni kezdett. - Ha már a lányát dugom, akkor illik anyucinál is bevágódni. - és ebben a pillanatban kitört belőlem a nevetés.
Fejemet hátra hajtva a széken és a hasamat fogva kacagtam. Egyszerűen nem bírtam magammal, és az sem érdekelt, hogy mindenki, aki a Grill Bar-ban volt, engem nézett.
- Ennyire nem akarod, hogy elmenjek veled haza Sydney-be? - kérdezte komolyan, amikor lenyugodtam.
- Figyelj Kicsim! - kezdtem bele. - Te is tudod jól, ha haza mennék, akkor mindenféleképpen vinnélek magammal. Csak is azért nem akarom, hogy gyere, ha mennék, mert biztos vagyok benne, hogy Luke ezt valahogyan megtudná és akkor nem lenne egy nyugodt percem se.
- De ha te mész, én meg itt maradok, akkor meg én idegeskedhetnék, hogy mi van veled, mert lehet, hogy betörne hozzád, kikötözne és megerőszakolna. - mondta undorodva.
- És te megvédenél? - én hősöm.
- Igen. - még mindig komoly volt.
- Túl sok Szürke 50 árnyalatát néztél.
- Csak, hogy tisztázzuk! Én, csak is én vagyok az, aki kikötözhet az ágyhoz és jól megdughat.
- Oh, igen? - közelebb hajoltam hozzá, így jó belátása volt a mellemre, mert nagyon kivágott póló volt rajtam.
- Oh, igen. - ő is közelebb hajolt, majd a dekoltázsomon kezdte legeltetni a szemét.

***

Pénteken nem volt sok dolgom. Reggel volt két órám az egyetemen és a további energiámat a csomagolásba fektethettem. A szobatársam még az óráin kuksolt, így az enyém volt az egész szoba. A számítógépemből bömbölt Nicki Minaj Anaconda című zenéje. Nem tudok táncolni, sem énekelni, de ilyenkor, amikor enyém az egész szoba el szeretem engedni magam és énekelek és táncolok.
- By the way, what he say? He can tell I ain't missing no meals. Come through and fuck 'em in my automobile. Let him eat it with his grills... - énekeltem.
- Hmm bébi! Kocsiba még úgy sem csináltuk. - hallottam meg magam mögött egy erőteljes férfi hangot.
Hátrafordultam és felsikítottam. Christian dülleszkedett az ajtóban és az arcán kaján vigyor jelent meg.
- Mi...mi...mióta vagy itt? - dadogtam.
- Elég ideje ahhoz, hogy tudjam mit szoktál csinálni egymagadba. - becsukta az ajtót, majd oda jött hozzám és szenvedélyesen megcsókolt.
Automatikus a nyaka köré tekertem a kezemet és selymes, puha hajába túrtam, mire felsóhajtott. Keze a derekamon át a seggemre kalandozott és jól belemarkolt, mire felnyögtem. Nagy nehezen, de eltoltam magamtól, mert közben rájöttem, hogy még egy csomót kell pakolnom.
- Neked nem kellene csomagolni? - húztam fel az egyik szemöldökömet.
- Nem mentem be ma órára, szóval már kész vagyok.
- Chö... A kis ügyvédecske nem jár be órára?! Milyen példát mutatsz te? - pöcköltem meg a mellkasát.
Elnevette magát, majd ráugrott az ágyamra és elterült, mint az Alföld.
- Gondolom nem akarsz segíteni.
- A-a. - ingatta a fejét, hogy nem.

A pakolás közben megszólalt a telefonom, de mivel túl messze voltam a készülékemhez, így Christian vette fel.
- Hallo?
- ...
- Oh, Ms. Roberts! Én is örülök! - tágra nyílt szemekkel, leesett állal néztem Christian-re, aki zavartalanul beszélgetett anyámmal.
- ...
- Az csodás lesz! De bármit is csinál, nagyon finom lesz és újra és újra el fogom mondani, hogy milyen ügyes szakácsnő.
- ...
- Rendben, akkor majd holnap reggel.
- ...
- Örültem. Viszlát! - tette le a telefont. - Anyud volt. - mondta mellékesen.
- Na, ne mondd! - még mindig sokkos állapotban voltam. - Zavartalanul elfecsegtél anyummal és még ide se adtad a telefont, hogy én is beszélhessek vele.
- Azt mondta, hogy sok puszit küld.
- Höö.
- Hé! - jött oda hozzám. - Je te aime! (Szeretlek!)
- Most haragszom rád! - vágtam be az áldurcit.
- Tu es la plus belle fille du monde. (Te vagy a legszebb lány az egész világon.) - puszilta meg a számat.
- Hm... Neked is fil dö mun, akár mit is mondtál. - elmosolyodtam, majd felugrottam rá és a dereka köré tekertem a lábamat.
Átölelt, hogy le ne essek, majd szenvedélyes csókolózásba kezdtünk.