28. fejezet

Sziasztok!:)

Végre péntek! Haleluja!

Ki, hogy bírta az első hetet a suliban? Én nagyon rosszul... Fáradt voltam egész nap! Legalább szombaton nem kell mennem suliba.

Meghoztam a következő részt! Mint már említettem most is meglepetést fogok okozni!:)

Jó olvasást!

Puszi :*

Amikor Luke azt mondta, hogy a nyár minden pillanatát kiélvezzük és őrültségeket fogunk csinálni, nem hazudott! Elmentünk egy festék boltba, ahol vettünk festék szórót, hogy graffitiket tudjunk csinálni. A falfirkálásokat tiltja a törvény. Bennem volt egy kis félsz, hogy mi lesz, ha valaki meglát, de eközben örültem is, mert sosem csináltam semmi hülyeséget.

Az estét Luke-nál töltöttem. Összebújva filmeztünk, beszélgettünk, ettek egymást csokival… egyszóval romantikáztunk. Éjfél fele összeszedelőzködtünk és útnak indultunk. Sétánkat egy benzinkút felé vettük, ahol Luke egyik haverja dolgozott. Amikor megláttam azt a srácot, elkapott a hányinger. Tele volt varrva tetoválásokkal, piercingek mindenhol és fültágító mindkét fülébe. Arról meg ne is beszéljünk, hogy zöldre volt festve a haja. Luke, odament hozzá a pulthoz lepacsiztak és beszélgetni kezdtek. Nem is tudom, hogy miért, de nem akartam oda menni hozzájuk, így a pulthoz közeli állványhoz mentem és elkezdtem nézegetni az újságokat.

- Lola, gyere ide! – szólt hozzám pár perc múlva Luke.

Készségesen odamentem hozzá, mire átölte a derekamat, majd újra megszólalt:

- Zac, ő itt Lola, a barátnőm. Lola, ő itt Zac.

Nem tudta, nem elkerülni a figyelmemet Zac arckifejezése. Undorral nézett rám, majd köztem és Luke között cikázott a tekintete.

- Nem haragudj meg Lola... – hatásszünet. – De te lennél Luke csaja? – undorból átmentünk lenéző tekintetbe.

- Haver! – szólt rá Luke.

- Nem sértésnek akartam szánni, csak fura, hogy ilyen csajod van. – fordult Luke-hoz. – Csak azt ne mondd, hogy eleged lett a plaza cicákból.

- Khm… én is itt vagyok. – szóltam közbe. Nem szeretem, hogyha úgy beszélgetnek rólam, hogy közben én is ott vagyok.

- Igen. Szóval Zac! Piáért jöttünk.

- Piáért? – kérdeztem ledöbbenve. Alkoholról egy szó sem volt.

- Te akartad magad jól érezni és a piától sokkal élvezetesebb minden. – kaptam választ a kérdésemre.

Vettünk pár sört és vodkát. Sört már ittam életembe, de vodkát még sohasem, így nem tudom, hogy mégis mi fog rám várni. Lehet, hogy reggel arra fogok ébredni, hogy meztelenül fekszek az árokban? Talán csak nem!

A benzinkút után pár perc sétára volt egy kis patak, amin átívelt egy híd. Lementünk a híd alá és leültünk a földre, ahová még nem ért fel a vízszint. Megbontottunk egy-egy sört és iszogatni kezdtünk. Én csak finoman kortyolgattam, míg Luke már majdnem a felét megitta. Felsóhajtott egyet, majd a zsebéből elővett a cigis dobozát és rágyújtott. Nem szeretem, ha valaki cigizik, mert olyan kellemetlen illata lesz tőle, de ezt persze sosem említettem Luke-nak. Beleszívott a cigibe, majd kifújta a füstöt.

- Kérsz? – kínálta oda a cigijét, de én csak megtekertem a fejemet, hogy nem. – Hát, ha nem, akkor nem. – megrándította a vállát, majd újra szívott egy slukkot.

Nem szólt egy szót sem, a távolba meredt. Arra fordítottam a tekintetemet ugyan arra amerre ő. Egy skorpiót ábrázoló graffitit nézett.

- Miért nézed annyira azt a rajzot? – törtem meg az éjszaka csöndjét.

- Egy régi haverom készítette, amikor itt bandáztunk.

- És? – visszakérdeztem, mert én értettem az egész helyzetet.

- Meghalt. – jelentette ki minden érzelem nélkül.

- Uh… Sajnálom. – mondtam szomorúan.

- Nem para. – megrántotta a vállát, majd felállt és nyújtotta a kezét, hogy én is álljak fel. – Szórakozunk egy kicsit.

Elővette a táskából a festékszóró sprayt és elkezdett különböző alakzatokat fújni a falra. Én is hasonló képpen cselekedtem. Amíg ő minden féle kriksz-kraksz-ot rajzol, én addig egy nagy-nagy szívecskét.

- Hát ez aztán művészet. – nevette el magát Luke, majd az ő spray-ével belefújta a monogramunkat.

Amikor kész lett, oda fordultam hozzá és megcsókoltam. Ezután addig fújtuk a festékszórót, amíg ki nem fogyott. Az üres flakonokat beledobta a mellettünk csörgedező patakba, majd kisétáltunk a híd alól. A benzinkúttal ellentétes irányba kezdtünk menni. Hátrafordultam, hogy megnézzem van e még valaki az utcán.

- Luke. – suttogtam neki és a kabátja oldalát kezdtem el ráncigálni.

- Hm? – nézett rám.

- Rendőrség. – Egy rendőrautó állt a benzinkútnál.

- Nyugi, gyere csak.

A vállaimnál átkarolt, majd folytattuk tovább a sétánkat. Feszült voltam és ideges. Valahogyan mindig megérzem, ha rossz dolog fog velem történni és ez most sem volt másképp. Pár perc elteltével a rendőrautó mellettünk megállt és felszólítottak, hogy álljunk meg.

- Jó estét gyerekek. – szállt ki a kocsiból az egyik rendőr, mire mi készségesen visszaköszöntöttünk. – Tudnád magatok igazolni?

Elővettük a személyi igazolványunkat és oda adtuk a rendőrnek. A férfi zseblámpával világított rá az igazolványra, hogy jól lássa őket.

- Mit keresték ti ilyen későn? – kérdezte.

- Csak sétálgatunk. – felelte nyugodtan Luke.

- Akkor biztos nem bánjátok, ha megszondáztatunk titeket.

Ezzel a mondatával elő is vette a kis szerkezetet. Oda adta nekünk és belefújtunk a csövén. Egyből kimutatta, hogy alkohol van a szervezetünkben.

- Ugye tudjátok, hogy kiskorúak nem fogyaszthatnak alkoholt. – jelentette ki komolyan a rendőr. – Nyisd ki a táskádat. – szólt rá Luke-ra, akinek a vállán lógott a táska. – Most!

Egy nagy sóhaj közepette Luke levette a válláról a táskát és kinyitotta. Egyből kilátszott belőle a sör és a vodkás üveg.

- Kiskorúak, akik alkoholt fogyasztanak, ráadásul még van is náluk alkohol. Mivel nincs veletek felnőtt, így arra tudok következtetni, hogy ti vettétek. – nem tudtunk erre mit mondani, mert sajnos igaza volt. – Na, gyerünk a hátsó ülésre és irány a kapitányság. – kinyitotta nekünk a kocsi hátsó ajtaját és már úton voltunk a rendőrőrsre.