2014. szeptember 19., péntek

10. fejezet +16

Hello mindenkinek! :D
Végre itt a hétvége, egy kis lazulás... *-* Vagy még sem? Megint jó sokat tanulhatok...
Mint láthatjátok a címben ez egy +16-os fejezet. Igazából nem olyan vészes, de úgy gondoltam, hogy mégis kirakom a jelet, de nyugodtam olvassátok, mert nem részleteztem oly annyira, hogy +18-ba menjen át. 
Jó olvasást kívánok és el ne felejtsetek kommizni! ;)

# Lola
Már vagy több mint egy perce állok Luke szobaajtajának előtt, de egyszerűen nem merek bekopogni. Hogy, hogy kerülök ide? Vettem a bátorságot és eljöttem semmi cél vagy fontos közlendő miatt. Csak egyszerűen úgy éreztem itt kell lennem és bátran kell cselekednem. De ideáig tartott a bátorság. Forduljak vissza és találkozzak újra össze az anyukájával? Mit mondanék neki, hogy miért nem mentem be Luke-hoz? Mert elhagyott a bátorságom? Nem. Megcsinálom! Gyerünk csajszi! Csak kopogja be. – biztattam magam. Felemeltem a kezemet és bekopogtattam. Hallottam a lépteit, ahogy közeledik az ajtó felé. Annyira vert a szívem, hogy azt hittem, ott fogok infarktust kapni.
- Lola! – nyitotta ki az ajtót. Arckifejezéséből lehetett látni, hogy nagyon meglepődött. – Mit keresel itt? – nézett rajtam végig.
- Feküdj le velem! – még én is meglepődtem a határozottságomon.
- Hogy mi? – nevette el magát, de hamar abba hagyta. – Részeg vagy? – kérdezte komolyan.
 -Nem vagyok részeg. – feletem.
- Akkor?
- Akarlak.
Ahogy kimondtam ezt az egy szót, utána máris ajkaira támadtam. Luke, érezhetően meglepődött, majd visszacsókolt. Először csak egymás ajkait faltuk, majd nyelveink összegabalyodtak. A szívem őrült iramra váltott, ahogy még jobban Luke-hoz simultam. Éreztem a megfeszülő izmait és egyre jobban keményedő férfiasságát. Karjait körbefonta a derekamon, míg én puha, selymes hajába túrtam. Hallottam, ahogy lábával belöki az ajtót, ami nagy puffanással becsukódott, majd az ágyához botorkáltunk. Lábaim megütköztök az ágy szélénél. Lefeküdtem és Luke fölém mászott. Ajkaimról átvándorolt a nyakamra, ahol nedves puszikat hagyott maga után. Felsodorta a pólóm alját, amiből én engedelmesen kibújtam. Nagy nehezen, de én is megszabadítottam a pólójától. Ha már volt annyi bátorságom, hogy ide jöjjek, akkor ahhoz is lesz, hogy én vezessek, akármilyen tapasztalatlan is vagyok. – gondoltam magamban. Lábaimat Luke csípője köré fontam, majd fordítottam a testhelyzetünkön, így én voltam felül. Egy apró csókot leheltem ajkaira, majd a nyakát ostromoltam nedves puszikkal. Néhol megharaptam és egy kicsit meg is szívtam az érzékeny bőrt. Nem sokára erre ráuntam és haladtam lejjebb. Mellkasán keresztül a hasa aljáig végig pusziltam és megtorpantam. Beijedtem. Most kellett volna azt csinálnom, hogy megszabadítom a nadrágjától és boxerétől, majd kézzel és szájjal kényeztetem, de egyszerűen nem voltam képes rá. Luke észrevette a tehetetlenségemet, felhúzott magához egy csókért, majd így fordított a testhelyzetünkön.
- Nem baj? – kérdeztem félénken.
- De hogy baj, kicsim. – puszilta meg az orrom hegyét, amitől kuncognom kellett. – Biztos, hogy akarod? – erre csak bólintottam, majd újabb csók csatába kezdtünk.
- Lola! Lola! Lola! Lola! – hallottam meg egy ismerős hangot magam körül.
Elváltam Luke-tól, ránéztem, de nem ő szólongatott. Körbenéztem a szobájába és megláttam az ajtónál az anyukámat.
- Anyu! – kiáltottam fel.
 - Lola! Ébresztő! El fogsz késni a suliból! – rázogatta valaki a vállamat.
Hirtelen kipattantak a szemeim, felültem az ágyban és ijedten körbenéztem. A saját szobámban volt. Luke sehol sem volt és én abban a pizsamában feküdtem, amit előző éjjel felvettem.
- Lola! Hahó! – láttam meg anyu kezét magam előtt. – Miden rendben?
Kiszáradt a szám, így csak bólogatni tudtam, hogy minden rendben.

De semmi sem volt minden rendben. Lehet, hogy csak pár napig jártunk, de ebben az időszakban a fellegekben jártam. A csókja… Az érintései… A kis semmiségek, amiket suttogni szokott… Biztos, hogy megőrültem. Még randizni se randiztunk. Megmondta, hogy én leszek a barátnője és ennyi volt a nagy hódítása… És én mégis belezúgtam. Hogy ki a világ leghülyébb embere? Hát én…

Erőt vettem magamon és elkezdtem készülődni a suliba. Jéghideg vízben zuhanyoztam le, hogy ki tisztuljon a fejem, de nem érte el a hatását. Sokkal rosszabbul éreztem magam, mert pillanatokon belül benáthásodtam. A lassúságom miatt, futnom kellett az iskolába, ne hogy elkéssek. A suliba beérve rápillantottam az órámra. 2 perc volt még csöngetésig, de az első órám a harmadik emelten lesz. Képtelenség, hogy időben felérjek. Kettesével szedtem a lépcsőfokokat, hogy időben beérjek, de nem ment. Szúrt az oldalam és alig kaptam levegőt. Meggörnyedve fogtam a korlátot és próbáltam mélyeket lélegezni.
- Lola. – érintette meg valaki a hátamat.
Nagy nehezen kiegyenesedtem és szemrevételeztem az előttem álló embert.
- Már csak te hiányoztál. – mondtam neki gúnnyal a hangomban.
- Mi a baj? Lola! – átkarolta a derekamat, de én elhúzódtam. – Látom, hogy rosszul vagy! Hadd segítsek.
- Bazdmeg a segítségedet!
Ezzel a mondattal befejeztem a beszélgetést és elindultam az adott terembe. Most már biztos, hogy elkéstem, mert nem rég csöngettek be. Egyetlen egy lépést tettem meg előre, de a lábaim cserbenhagytak. Megremegtek. Ha nem állt volna Luke előttem, akkor közelebbről megismerkedtem volna a lépcsővel. A karjaiba estem. Combom alá nyúlt és felkapott.
- Elviszelek az iskolaorvoshoz, rendben?
Nem ellenkeztem, mert tényleg nagyon rosszul voltam. Karjaival erősen tartott, míg én a fejemet a vállára tettem. Éreztem bódítóan férfias illatát, szapora szívveréseit és minden egyes lélegzet vételét.
Az orvos megvizsgált és úgy látta, jobb, ha haza megyek, így felhívtam anyut és pár napot suli nélkül töltöttem. Szinte minden percben ránéztem a telefonomra, hogy jött-e Luke-tól hívás, de rájöttem, hogy úgy sem fog felhívni akármennyire is szeretném, hisz’ szakítottunk.

2 megjegyzés:

  1. Ismerős Lola érzése a szakítás után. :s De Luke aranyos volt, hogy felkapta Lolat és elvitte a suli orvoshoz :3 Remélem a következőkben is ilyen lesz vele lüke! ♥
    Ölel:
    xxCat

    VálaszTörlés
  2. Szia! :)
    Egy percig tényleg elhittem, hogy Lola elment Luke-hoz.. :'DD De aztán megnyugodtam, hogy nem. ^^.
    Szegény Lola... :c Nem elég, hogy majdnem elájult a suliban, még Luke sem érdeklődik, hogy jobban van-e. Persze, oké.. Szakítottak, de azért Luke vehette volna a fáradtságot, hogy megkérdezze Lolától, hogy hogy van, elvégre is ő vitte a suliorvoshoz, nem? Egyébként zárójelben megjegyezném, hogy nagyon rendes volt Luke-tól, hogy segített Lolán.^^ Most már két piros pontja van! :DD
    Siess a kövivel!:P
    Puszi: Cassie

    VálaszTörlés